„lehettem volna oktató

nem ily töltőtoll koptató” *

derék asszony

de nem lettem mert ott a sarkon

elcsábított a barátom

legyek színész, csepűrágó

majd megírja, aki tudja

a darabot, amit játszunk

lettem hát rímfaragó

sorokból oszlopot író

gondolatgyűjtő gyerek

s hogy felnőtten úgy maradtam

bohóckodtam néha közben

meg daloltam, gitároztam

lógtam kötélen játékból

incselkedtem, csúfolkodtam

majd az Úr a rolót lehúzva

a szemekből kiparancsolt

szinte húsz évig kussoltam

mennyei serlegéből ittam

a nedű megtette, amit kellett

kimosta egész bensőmet

ha maradt is benne valami

formára sem volt a régi

így születtem meg hát újra

már nem fogom be a szám

fülig ér, ha embert látok

de ő sír, mindig csak sírna

vigasztalnám, mondom, hagyja

de a legtöbb nem akarja

ríni tud csak, azt akarja

tovább megyek szomorúan

mintha meg akarnám lopni

fájdalmától, úgy hozzáforrt -

el nem tud tőle szakadni

így hát sorsára kell hagynom

csak találok valakiket

kik kacagni szeretnének

s felderül bennem az ének

felnézek és tovább lépek

2022-05-30

*József Attila