Jobban szeretjük a sötétet. Megbízhatóan fekete. Mint egy jó slukk ebéd után. Tudjuk milyen és nem csalódunk. Kézben tartjuk a dolgokat.
A világos az megfoghatatlan. Elbizonytalanít. Nincsenek vele tapasztalataink. Szívesebben olvasol egy jó krimit, vagy borzasztó hírt. Megnyugtat, a világ nem változik. Már az időjárásjelentést is befogtad magadnak. Nem kell kinézned az ablakon, a géped jelzi: kint esik.
Tegnap jelentette, éjszakára ide is ért. Késett az előrejelzéshez képest, már délben hullnia kellett volna egy órácskát, majd este újra, de hát így történt. Megesik, hogy hiba csúszik a „gépezetbe”, de ezt bekalkuláljuk. Megbízhatóan téved. Ha elmarad sincs semmi baj. Majd esni fog. Egyszercsak.
De az elragadtatásról* ne prédikáljanak, mert arról nincsenek tapasztalataink. Elmarad az aha érzés.
Ezzel ez a bibi. Mikor megtörténik esik le a tantusz: ezvoltazamitsosemfogadtunkel. Addigra bezúzzák az összes erről „hadováló” könyvet. Nem lesz miből informálódni a jelenségről. Tapasztalatok nélkül halod át kitettséged.
Arról, amit évezredek óta szajkóz pár bolond, nem akarsz hallani.
Kiütéseket kapsz, kikelsz magadból, elhessegeted, mint a legyet, behajtod az ablakod.
-
harpadzó (1. Thessz.4:17)
