VOLT EGY SEREGÜNK - oratórikus mű
Érdekes analógiát vélek felfedezni közöttük. Már két sor is lehet vers, ez a két előadás is párhuzamosan fut, nem csak a színház repertoárján, bennem is.
A Volt egy seregünk emléket állít a Don kanyarban elpusztult magyar seregnek, nagyapáinknak, dédapáinknak. Magukra hagyott parancsnokok osztották az egymásnak ellentmondó, betölthetetlen utasításokat, prédául dobva százezer magyar katonát az eszement háborúnak. Az előadás megrendít, a sírást vissza se lehet tartatni, úgy szakadt fel bennünk a fájdalom meggyászolatlan halottaink felett. Ki voltak szolgáltatva az ellenségnek, a természet, az időjárás zord viszonyainak, feletteseik teljesíthetetlen parancsainak. Nem menekülhettek sehova, küldetésük tökéletes börtönükké vált. Hideg, távolság, emberi településtől elzárt helyen, fegyverek, minden segítség nélkül, magukra hagyva. A remény, hogy küldenek segítséget, fegyvereket, s az engedelmesség tartotta őket fogságban, hogy halomra lőjék őket. Többszázer magyar felmenői végezték nyomorultul életüket - mind rokonaink voltak. Az előadás nemcsak kegyeletteljes emlékezés volt kiszolgáltatottságukra, értelmetlen haláluk senkit nem hagyott érintetlenül a nézőtéren. Ők voltak azok, akikkel a hatalmak szórakozásból halált játszattak... Összeszorul a szív, milyen gyanútlanul meneteltek a biztos halálba. Hajszálon függ az életünk. Énekszóval masírozunk a vágóhídra. Miből vagyunk?
A zalaegerszegi társulat fegyelmezett, száraz tényközlései olyanok voltak, mint mikor az ajtódon kopogtatnak, s a levélkihordó átadja a kedvesed haláláról szóló értesítést: hősi halált halt… Mi más lenne ez, mint a végzet hatalma ? És mi mozgatta volna ezt a hatalmat, ha nem a muszáj, hogy el kell menni, akarok, nem akarok... Összeszorul az emberben a lélek is. Mindig kitettségben élünk, mindig van egy főnök, vagy hadvezér, egy felettes, egy parancs, aminek engedelmeskedni kell. És nincs kiút a kutyaszorítóból, remények, házasságok, rokoni kapcsolatok szakadnak meg. Mire szülted gyermeked? A tragédia kulcsa az engedelmesség egy embertelen hatalomnak, ami háborúba küld, ahol emberek életéért harcolhatnak. Abszurdum. A tragédiát a bátor jóhiszeműség készíti elő, parancsra cselekszünk... Kiszolgáltatottságunktól elakad a szavam..
Moravetz Levente rendkívül hatásos előadással idézte meg az el nem siratott, de most szívvel meggyászolt elesett katonák történetét. A történelmi háttérről szóló információkat hivatalos hangon felolvasó, a betétszerű tablókat lélekkel megtöltött színészek játéka olyan régióba emelte a produkciót, ahonnan ráláthattunk esendő mivoltunkra. Az előadás elérte célját: katarzisban részesültünk. Egységes, gyönyörű munka.
Mihály Péter és Kováts Dóra kettőse szépen felépített, tiszta kapcsolat, amiről ma már talán nem is tud álmodni az ember. Kováts Dóra törékenysége, Mihály Péter lágy kedvessége érzékeny képet fest a két fiatalról, kiknek nem teljesülhetett be szerelmük. Bellus Attila a legnehezebb feladatot abszolválta, a parancsra pálforduló katona skizofrén állapotát ismertük meg. A megrendülés élményét a négy olvasó: Besenczi Árpád, Farkas Ignác, Ecsedi Erzsébet, Pap Lujza készítették elő a száraz tudósítás hangján. Az énekesek: Sasvári Sándor, Bot Gábor, Debrei Zsuzsanna, Magyar Cecília Moravetz Levente szövegeit Bozó László megzenésítésében énekelték, a második világháború zenei hangzásvilágában, ami kiemelte, aláfestette a történetet; a katonák: Hertelendy Attila, Bellus Attila, Helvaci Ersan David, Fritz Attila, Szakály Aurél ágyútölteléknek használt bábok, akik sejtik komor végzetüket, de nem tehetnek ellene semmit és a két táncos: Mikita Zsuzsanna Lilla, Mrakovics Norbert voltak hivatottak képviselni és emléket állítani történelmünk legszomorúbb fejezetei egyikének.
Moravetz Levente keze nyomán rendkívüli előadás született.
Szereposztás, fotók az alábbi linken.
https://www.hevesisandorszinhaz.hu/eloadasok/nagyszinpad/1856/moravetz_levente-_bozo_laszlo_volt_egy_seregunk
KŐMŰVES KELEMEN -rockballada
A Kőműves Kelemen hasonló fegyelemmel színpadra állított alkotás. A vár fölépítése, a lehetetlennel való küzdelem és áldozatot követel. Régről súgja dermesztő jóslatát álmatlan éjszakákon az emberek fülébe. Hiedelmek, babonák, a pénz, a dicsőség utáni vágy mozgatja a rugókat. Csak a körülmények, a konkrét cél változik, az indíték hasonló. Föl kell építeni a várat a hegyen. Fáradozásuk meddő, amit reggel felépítenek, estére leomlik. A kőművesek elkeseredettek, elcsigázottak, abba akarják hagyni. A mester nem engedi, meg a pénz is kell. Tanakodnak, vitatkoznak, abbahagyná egyik, folytatná a másik. A hírnök meséje lendíti tovább a cselekményt. A monda szerint a sikert a vérbosszú garantálja. Egy asszony döntése, ki egykor gyermekét áldozta a kincsért, átokként ül a váron. Felépítését egy másik asszony halála garantálhatja: lélekért lelket kell adni. Babonás meggyőződés lesz úrrá a kőműveseken. Eldöntik, hogy az átkot megtörhessék feláldozzák annak feleségét, aki elsőnek jön meglátogatni valamelyiküket. A Don kanyarban a sereg azért pusztul el, mert a vezérkari parancs megszegése főbelövéssel jár, és a remény, hogy otthonról küldenek segítséget, fegyvert, halálra ítéli őket. Déva várának felépítése egy asszony életét követeli, áldozatként kell meghalnia. Párhuzamosan fut a kénytelen engedelmesség a vak hittel, a becsvágy az anyagi biztonság hiú reményével. A párkák megsodorják és csomót kötnek a sors fonalaira.
Déva várának mondája balladát szült, bekerült a nép, a vár messzi múltba nyúló történelmébe. Persze, hogy megihlet költőt, zenészt, világraszóló a botrányos történet. Borítékolható a vég, nem ússza meg az asszony. De belehal a kisfia is és végül tizenegy kőműves vigad az egyetlen vesztes fölött, ropja a táncot, állnak a falak. Hírt a vándor hoz, mesés felütéssel, előrevetítve a baljós kimenetelt. A kérdés: a mű fontosabb vagy az élet? Kelemen szíve kicsit zakatol a vészharangra, de végül enged a közakaratnak, amit a kőművesek tanácskozása előz meg, nem kis indulatokat gerjesztve. Szép megoldás – először látom a művet – a különböző szerepek felskiccelése. Reagálásaikból a nem mindennapi helyzetre felsejlik személyiségük. Nagyon jók a játékosok, táncuk, énekük is meggyőző.
Kőműves Kelemen balladáját a mesébe tolva tartottuk el magunktól, ha elszavalta valaki, a munkáért nagy áldozatot vállalót láttatta, addig amíg a feláldozás aktusáig el nem jutott a történet. Itt az énekek, táncok a csoportszellem kerül előtérbe. A felhúzott, majd leengedett falak allúziója nem viszi el a történetet a sejtelmesség irányába, inkább a haszonszerzés, a pénz fogja össze a társaságot, csak Kelemen és egyik társa ódzkodik a véráldozattól, de végül hagyják magukat meggyőzni. Bot Gábor Kőműves Kelement indulásból szimpatikus alaknak láttatja, aki azonban hamar átcsap szigorú, parancsoló, minden meggyőző képességét latba vető főnökbe, bár őt is kétségbe ejti, hogy a reggel felhúzott falak estére leomlanak.
Máshonnan nézed a történetet, ha fiatal vagy, és borzadva nézed már vénen: ilyen(ek) magyar történelmünk/mondáink/balladáink? Mások életét áldozzuk a dicsőségünkért? Kivel azonosul a néző ma? Mit gondolunk az őseinkről? Az anyát, feleséget pár sorral elintézi a ballada, szívfacsarónak elég annyi a gerinchez, a fővonulat az építők tanakodása. Kirajzolódik mindegyik jellem, ki mért dolgozik, mire kell a pénz… Miről szól az élet? Álljon az a vár, kerüljön, amibe kerül? Így van ez , mindig is így volt? Amíg nem égünk mi is majdnem halálra, érzéketlenül tapsoljuk végig a produkciót, - szépen adják elő a fiúk -, remek táncos-énekesek mind, csak a főalak hangja fátyolosabb a többinél, ő a legerőtlenebb belül, pedig övé a küldetés. Elvéti az eredményt, a munka gyümölcse bánat, gyász, kétes dicsőséget szerezve a várépítőknek. És az építmény századokon keresztül pusztán áll.
A vándor szerepében Besenczi Árpád súlyos üzenetével mintegy keretet ad a történetnek, Kőműves Kelemen alakját Bot Gábor, a tőle megszokott és elvárt profi szinten hozza, bár hangja erőtlenebb, ami szerencsésen húzza alá a figura belső erőtlenségét. Mackós, kicsit bizonytalan tánclépései is ezt sugallják, hiába a buzdító akarat, valami sántít belül. A tizenegy kőműves egy-egy mondattal a csapatot kompakt egésszé teszik, érveléseik különböztetik meg őket, de az áldozattételben mind egyetértenek. Van egy hangadó, Urházy Gábor László, aki nem hisz a babonákban, sem a munka szentségében, gyakorlatias, érveléseivel meggyőzi a többieket is, Kelement is. Kerüljön, amibe kerül, a munka bérét csak akkor kapják meg, ha felépül a vár, mindegy hogyan.
A vándor szavaira az ő fejében gyúl ki a felismerés, a megoldás: lélekért lelket, Kicsinyes végig gondolások, kinek nincs felesége, kinél járt már nemrég, ki jöhet számításba, végül megegyezve nem marad más hátra, mint a várakozás, csak ne az én feleségem jöjjön… De a végzet nem törődik velük, jön, ahogy megjósolták, azt csapva agyon, akit kell. Kőműves Kelemen feleségének szerepében Dura Veronika majdnem statiszta lenne, aki a tulajdonképpeni drámát elszenvedi, ha nem lenne olyan szép, finom és érzékeny jelenség. Fegyelmezetten rendeli alá magát szerepe korlátainak. Szívszorító a kisgyermekek angyalként megjelenése, fegyelmezett igazodásuk a játékhoz példaadó.
Tompagábor Kornél rendes munkát végzett, a rockballada hasít a gitárossal (Salamon Attila), a zene jó, a közönség tapsol (túl sokszor is), a zeneszámokat, táncbetéteket mindig, de így van kitalálva, produkciót látunk, a lelkünket óvja a tudatosítás. A kérdésekre pedig kinek-kinek magának kell válaszolni.
Szépek vagyunk mi magyarok, a régi idők ősi babonáival…
„Férfitörténet. Alkotóvágy. Önzés. Megalkuvás. Feladat. Szerelem. Szerelemféltés. Férfiasság. Nőiség. Maszkulin idiotizmus. Szörényi-Bródy. Láttam régen. Nem emlékszem, mégis zsigeri az emlék. Krisztusi sztori? Kelemen és az apostolai? Megalkuvó pénzéhség vagy hősi opportunizmus? Áldozatilét, feláldozhatólét? Válaszok nélküli kérdések. Kérdések nélküli válaszok. Értjük-e ezt most vagy értettük-e bármikor? Kőműves, kőművész, színművész. Rockballada. Fogást keres az ember.Könnyből épült várak, falak, piramisok, előadások, férfidolgok, férfimakacsságok, asszonyi áldozatok, katarzis, ballada, remény.”- vallja a rendező Tompagábor Kornél a színház honlapján.
Sarkadi Imre befejezetlen művét zenés színpadra Ivánka Csaba dolgozta át, zenéjét Szörényi Levente – Bródy János szerezték.
Szereposztás linkje itt:
https://www.hevesisandorszinhaz.hu/eloadasok/nagyszinpad/1860/szorenyi_levente_-_brody_janos_komuves_kelemen
