A RÓZSAVÖLGYI SZALON LEGÚJABB ESEMÉNYE
Szirtes Ági
A Psota Irén-díj ezüst plakettjét Rosta Péter grafikus tervezte és Tóth László ötvösművész készítette: Psota Irén aláírása és kedvenc bohóca látható rajta.
Hogy születnek a mecénások? Kik azok, miért pártfogolnak?Idén díjeső hullt a magyarokra március idusában. Csak kapkodhattad a fejed, annyiféle kitüntetést osztogatott a kormány. De a sok elismerés közül melyik az, ami ér is valamit?Hozzáfűzik az anyagi elismerést is némelyikhez, de ez nyom a latban? Mondják, az igazi elismerés egy színésznek, művésznek a Jászai Mari díj. Miért is? Mert akkora művész adja rangját, amekkora színész volt Jászai Mari. És szakmai zsűri mérlegeli, ki érdemes rá. Remélem, jól tudom. Mikor az állam támogat kitüntetésekkel, az állam rangja jelenthet színvonalat. De hogy mérik az állam különféle díjait? Hát a különböző államokét?Az Oscar-díj volt a legnagyobb elismerés, amit pld. egy filmművész kaphatott – egy ideig. Mára már eléggé devalválódott a szakmai értéke.Megszaporodtak a díjak szerte a világon. Olyanokról kapunk hírt, amiről azt sem tudni, a világ mely részéről származnak. Szaporodnak a mecénások, a díjosztók.De mire figyel a művészvilág? Egy része biztosan arra, kik kapnak díjat. Másik része arra, ki osztja a díjakat. Azt gondolom, amikor labilissá válik egy-egy szegmens megítélése akkor kezdenek a díjak is szaporodni, diverzifikálódni. És értéktelenedni is.Egyértelmű: nagyobb súllyal esik latba az a díj, amivel pénz is jár, nemcsak oklevél, esetleg kis szobrocska.Mit jelent egy kitüntetés? Azt, hogy elismerik a munkád, értékelik, kiemelkedően jónak, hasznosnak tartják a társadalomra nézve.Érdekes lenne egyszer a díjakat is versenyeztetni egymás között. Melyik mit szimbolizál. Bár lehet már volt ilyen is.
Mikor mellőzve érzi magát a művésztársadalom, akkor összefog. Megmutatja, neki is van nemcsak véleménye, de ereje is jutalmazni azt, aki értékesebb teljesítményt nyújt művészetével. Mert nincs nagyobb szüksége egy művésznek az elismerésnél. Hogy nem hiába, nem a szélnek, nem a halálnak alkotott, hanem az életnek.Hányan vannak, akik elkeseredésükben feladják álmaikat, akiket nem méltatott a környezete arra, hogy legalább megköszönje azt, amit kínált.Nem mindenkié az elismerés, de akiket megillet, azoké feltétlenül.
Csakis szakmabeli illetékes ebben véleményt nyilvánítani, aki nem az éppen aktuális széljárás mentén ítéli meg a művészi teljesítményt, hanem annak minősége alapján.A művészet az aktuális széljárás ellenére is megalkotja figyelemre méltó művét. Ezért mindig ki is válik a tucatból,a tömegből, mindig meg is ütközteti, önvizsgálatra készteti azt.
Almási Éva Psota Irén díja halmozottan ilyen díj. Psota sem illett semmilyen egyenruhába, akkor nem lett volna művész. Az igazán érzékenyek felfogják, szemük és szívük van felismerni a hasonszőrűeket, akik nemcsak az eredménnyel, de az alkotói létformával is megmutatják, mit is jelent, ha látunk is ebben a világban, nemcsak nézünk. A láttatás művészete majdnem teljes önfeladást kíván, hogy átszűrje magán és továbbíthassa, eljuttassa a kultúra iránt érdeklődőknek. És reménykedik, bízik abban, hogy van értelme félig belehalni egy-egy alakításba – mert nyomot hagy, megérintve a nézőt. Ez az érintés nem csak finom, leheletnyi – hanem teljes lényedet megrázó felismerésekhez vezet.Hát ezért ér sokkal többet, van nagyobb súlya egy Jászai Mari-díjnak, egy Psota-díjnak, egy művészek által alapított díjnak. A grémium szerepe pedig legalább ennyire fontos. Legyen érzékeny, önzetlen, szellemi partner.
A filmbejátszásoknak köszönhetően én is láthattam, hogyan is alakít Szirtes Ági – a friss Psota-díjas művésznő. Lélegzetelállítóan.
Részlet Ascher Tamás laudációja Szirtes Ági Psota díja alkalmából :
„… Kazimir csinálta ezeket a városligeti előadásokat, nem tudom már melyik volt, ilyen egzotikus és excentrikus érdekesség, és akkor egyszer csak látom az Ágit, egy ilyen hihetetlen nagy szemű, szent elkötelezettségű kislányt, lehetett akkor 16-17, egy óriási füzettel, amelybe jegyzett. Nem előadás volt, egy próbát néztünk, fiatal rendezők meg rendezőhallgatók, s ez a nagyon nagy szemű, szent komolyságú lány jegyzett és jegyzett... Legközelebb, már a színművészeti után láttam, akkor már Kecskemétre szerződött. Akkor ment ott Rusztnak egy csodálatosan szép előadása, Shakespeare Periklésze, amiben Ági Antiochus lányát játszotta, ott láttam, milyen egészen különös egyéniségű, sugárzású ez a lány. Az egész előadás gyönyörű volt, de az Ági különösen, szép és áttetsző és valami olyasfajta tisztaságot és igazságot hordozott, amit most itt lehetett látni az Irina szerepében is - utal a vetített előadásrészletek egyikére. … Ági mára olyan színésznő, mint amilyenek a nagyon nagyok voltak, nemcsak színésznők, de színészek. Az apja jut eszembe, Szirtes Ádám meg Horváth József, akik ha megszólalnak, nem tudnak nem igazul megszólalni. Egyszerűen bármilyen szó jön ki a szájukból, bármelyik színdarabban, legyen az francia bohózat, bulvárkomédia, tragédia, Shakespeare vagy Csehov, mindig igaz. És milyen izgalmas, hogy ezért mennyit kell küzdeni… Emlékszem A három nővér próbáira a harmadik felvonásban, amikor rájön Irina, hogy az egész élet totál reménytelen, akkor van egy nagy zokogása. És ez nagyon sokáig nem sikerült. És ez volt a játszmánk, szaladtam be hozzá, hogy nem volt jó, most jobb volt, ezen vesződtünk, aztán kitaláltuk, hogyha leönti magát egy nagy kancsó vízzel akkor az valamit okoz, de inkább úgy hatott rá, hogy véget érjen a zokogás, amit nagyon becsületesen végig csinált. Igen ám, csakhogy A három nővért nagyon sokáig, nyolc évig játszottuk. Teltek, múltak az évek, történtek az események, s egyszer csak azt vettem észre, hogy magam sem állom meg sírás nélkül, mikor elsírja magát… És ez olyan szép dolog. Ez a színésznők sorsa. Összeszednek némi boldogtalanságot és csodálatosan sírnak a színpadon, amikor kell. És az az igazság, amit ő minden mondatában magával hoz, teljesen mindegy, hogy az bohózat vagy dráma… Itt a taps valójában az akrobatamutatványnak szólt – utal egy másik film bejátszásra - hogy eldőlt a biciklivel és nem ütötte be a fejét, de volt ebben jellemábrázolás meg őrület is, a lepusztultság igazi költészete. És szeretnék emlékeztetni pld. arra. hogy Szirtes Ági a NER-filmeseknek is nagy kedvence, játssza a tiszta, idős parasztasszonyokat, ezeket a Móricz Zsigmond eltolásokat, de közben meg volt egy időszak, amikor azokat az őrült figurákat játszotta, mint a Roncsfilmben meg a Falfúróban, ezeket Grunwalskyval csinálta és abban – egyébként az egy nagyon fontos része a magyar filmtörténetnek, nem is biztos, hogy aki nem ezzel foglalkozik, az igazán emlékszik rá –, olyan súlyos, dúvad őrült között játszott Szirtes Ági, mint az Andorrai meg az Eperjes, egyik érdekesebb és viccesebb volt, mint a másik. Az Elnöknőben is láttuk mekkora humora van és ezzel együtt mindig igaz. Ebben is, ebben az álmodott szerelmi beteljesülésben a sramli Tubással, ott van egy könnyeztető vágy arra, hogy milyen az igaz szerelem. És miközben tényleg ilyen fergeteges bohózati figura tudott lenni, mert hát ilyeneket szinkronizált, mint a Csengetett, Mylord? amiben nem is tudom melyiket játszotta, viccesen és mégis igazán. Közben nagyszerű színészeknek a szinkronhangja, és aki még emlékszik a Maffiózókra, micsoda teljesítmény, micsoda fantasztikus jellemábrázolás, teljesen egyenrangú azzal a színésznővel, akit szinkronizál, egy tökéletesen elrontott élet, gazdagság és hülyeség, miközben van mégis valamilyen belső egyensúlyérzéke, amivel a félnótás gyilkosok között megpróbál talpon maradni. Ezt is nagyon jól tudja. Csomó Csehov darabban játszott, tökéletesen. Mindent tudó és minden hangfekvésben megrendítő igazsággal megszólaló színésznő. Nem tud úgy bejönni a színpadra, hogy az ne legyen igaz. Ha megszólal, abban valami olyan magától értetődő igazság van, ami csak az igazán nagy színészek sajátja. Szirtes Ági, a legújabb Psota-díjas színésznőnk."
Ascher Tamás
SZIRTES ÁGI
*
A Psota-díj új mecénása az Audi - köszönet érte!
A PSOTA-díj története:
Almási Éva, a Nemzet Színésze kezdeményezésére hét éve jött létre a Psota Irén Alapítvány, amely minden esztendőben pénzjutalommal is járó díjat adományoz Psota Irén tiszteletére, emlékére annak a színésznőnek, akinek színpadi sokszínűsége, tehetsége, kiemelkedő képességei Psota örökségéhez méltónak bizonyulnak.
A Psota-díjat odaítélő kuratórium tagjait az alapító, Almási Éva kérte fel: Básti Juli Kossuth-díjas színművész, dr. Hazai Kinga ügyvéd (az alapítvány elnöke), Hegedűs D. Géza Kossuth-díjas színművész, dr. Lantos Endre főorvos, dr. Langer János ügyvéd.
Psota Irén 1988-ban írta önéletrajzi könyvében: „Minden szerepemben, mindennap újrakezdem az életemet, a pályámat. Bennem elképesztő sokféle indulat, akarás lobog, s ezeknek a negyedét sem tudtam eddig megmutatni, kiélni. Nyitottan állok, és várok – akár szerepet, akár szerelmet. Ha jön valaki vagy valami, egyiktől sem zárkózom el, csak magam nem megyek elébe. De én nem zártam be az ajtót. Majd szólok.” *
Almási Évát 2016. március 16-án választották a Nemzet Színészévé Psota Irén helyére. Almási Éva akkor határozott úgy: alapítványt hoz létre, amelynek kuratóriuma minden évben díjaz egy-egy olyan színésznőt, akinek sokszínűsége, teljesítménye méltó a kétszeres Kossuth-díjas Psota Irén szakmai örökségéhez. (Minden magyarországi színház jelölhet színészeket a díjra. A Psota Irén-díj ezüst plakettjét Rosta Péter grafikus tervezte és Tóth László ötvösművész készítette: Psota Irén aláírása és kedvenc bohóca látható rajta.)
Először, 2017-ben Hegyi Barbarának, 2018-ban Hernádi Juditnak, 2019-ben Für Anikónak, 2021-ben Takács Katalinnak, 2022-ben Molnár Piroskának ítélték oda a Psota-díjat. (2020-ban a járványhelyzet bizonytalansága miatt nem osztották ki a díjat.)
A Psota-díj átadóünnepsége – kis műsorral – idén is a Rózsavölgyi Szalonban volt.
Időpont: 2023. április 5. (szerda) 15 óra
A kuratórium nevében köszöntőt mondott: Hegedűs D. Géza színművész, rendező
A díjazottat méltatta: Ascher Tamás Kossuth-díjas rendező
A kuratórium nevében a díjat átadta: Básti Juli színművész
Az ünnepséget Karácsony Ágnes rendezte, Csiby Gergely és Király Dániel vezették. Molnár Piroska Szirtes Ádám kedvenc dalával köszöntötte a díjazottat, Pálmai Anna színésznó, Szirtes Ági lánya, édesapja könyvéből olvasott fel egy megható részletet, Parti Nagy Lajos egyik versével ünnepelte a díjazottat, Básti Juli pedig a legjobb gyerekkori barátnőjének gratulálhatott és adhatta át a kitüntető Psota - díjat.Bensőséges, megható ünnepség volt.
