MAGYAR KÖLTÉSZETNAPI UTÓREZGÉS
2023. április 12. írta: stephy-alias:Nászta Katalin

MAGYAR KÖLTÉSZETNAPI UTÓREZGÉS

 

 

Olvasni kezdtem élő költőinket. Nőket inkább, a férfiakból kevesebbet. Azokat, akiket ismerek is valamennyire, akár személyesen.

Igazi költők vannak a nők között! Büszke vagyok rájuk.

De neked, azért mert nő vagy, nem kell mindjárt verset írnod.

*

„ne vessetek meg olvasóim

azért, amit mondani fogok

sokat gondolkoztam azon,

írhatok, vagy nem írhatok

mi közöm már a világhoz

és mért nincs közöm, ha van

ki bénítja kezemet

fogja vissza a tollamat

micsoda félsz s ugyan kitől

mikor a világot megvetettem

hagytam csináljon velem azt

amit megenged neki Isten

annál rosszabb úgysem történhet

mint hogy nem olvas senki

vagy mindenki és nem tetszik

efféle eshetne velem

 

nyomot hagyni a földön, hóban

fűben, porban, sárban, homokban

ezt volt a kiindulási pont

és ez lett a gátja is

annak, mit mondani akartam” (töredék - nk)

*

A női verselők hajlamosak túlbeszélni a verseiket. A férfiak között is vannak túlbeszélők, őket jobban kedvelik a női költők. Vagy nőies férfiak. Magamon is észrevettem, de más jó költőn is: elgyengülnek a versek, mikor hosszabbra vannak eresztve.

Nem kell a verset túlmagyarázni vagy többet írni, jobban nyújtani, mint amennyit a téma kér. Az olvasóra is kell bízni valamit.

Igaz, a mai versolvasók vagy igazán költők és ők jó költőket olvasnak – vagy versszerető verselők, akik nem tanultak meg disztingválni vers és vers között. Ez utóbbi csoporttal nincs mit kezdeni.

Vannak ezek a szirupos, ömlengő, messziről dilettantizmusról árulkodó sorok, erőltetett rímekkel, szabvány klisékkel, népies ritmussal, „lelkes”, „szíveket” remegtető, édeskés indulattal, amitől elfog az émelygés, mint mikor túl sokat eszik tortából az ember. Megcsömörölsz. Ezek verselgető „ámátőrök” idétlenkedései – de saját közegükben díjat nyerhetnek. Akár elsőt.

 

„Légy fegyelmezett. A nyár ellobbant már” (JA) – verssora intés ebben a tekintetben is. Női, férfi költőnek egyaránt.

 

Terjed a dilettantizmus, mint a pestis. Lassan nincs ember, aki ne firkantana verset, ne igényelne magának költői titulust.

A magyar költészetnek mindenre megvan a maga kiváló, egyedi, megismételhetetlen költeménye. Nincs már hely a Parnasszuson, kár oda törekedni. Élvezd magát a magyar költészetet. EREDETIBEN.

 

2023-04-12

A bejegyzés trackback címe:

https://aharmadiknaponalegnehezebb.blog.hu/api/trackback/id/tr9618100378

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása