Ha eddig azt remélted, mindennek ellenére, hogy a világ egy barátságos hely, csak arról tettél bizonyságot, hogy nem állsz meg önmagadban, gyenge vagy, aki barátságot remél. Mennyire nem szereted hallani: gyenge vagy, gyáva, jellemtelen, hazug, megbízhatatlan, ingadozó szélkakas, mindig arra fordulsz, amerre fúj a szél –

De a szélkakas irányt mutat, nem irányt remél. Jelző Nem akarhat semmit a széltől, hiszen talpa rögzítve van a háztetőhöz. Ha elszakadna róla megszűnne funkciója. 

Pontatlan hasonlat az ember ingatagságára vonatkoztatni. A szélkakas nem választhat, csak fordulni tud, de haszna semmi ebből. Hasonlatnak tehát buta mikor az emberi állhatatlanságra vonatkoztatjuk. Az ember soha nem szél, nem kakas, csak szeles és kakaskodik. Talpa viszont földig ér, nem háztetőkre tervezték, még oszlopokra sem. A földre, két lábbal, hiszen nem a szelet kell uralnia. A szélkakashasonlat tehát kilőve, annál is inkább, mert a metaforák is rég kiverik a biztosítékot egyeseknél. A hasonlatok az ingatag lelkűeknek valók, kiknek nem elég az, ami van, kutatják a láthatatlant, a „nincsen” -t.

Nem csodálom, ha a földhözragadtabb agyúak (s övék a föld!) belefáradnak a fantazmagóriákat kutatókba, akik a láthatatlant boncolgatják, mi érthetőség szempontjából csak kevesek számára szavatolt. Ettől azonnal felállnak a kasztok a buták és okosak, de legalábbis a művészlelkek és fatuskók között, ez utóbbiaknak nem sikerül megfejteni a nem láthatókat, a csak kigondoltakat. Hisz mi egyebet fejtegetne az ész (a feltételezettek között), azt ami csak akkor van, ha úgy társítom a gondolatokat, hogy szülessen belőle valami addig nem volt. És máris rabja lesz a kigondoltnak, szellemi piedesztálra emeli, amit csodálhat az érteni vélők kasztja.

Közben a sok gondolat kusza összevisszasága, miben gyémántot keres az elme, gondolatszemetek kupaca marad. 

Ha gondolatokból új, élhető földet lehetne teremteni, hány bolygónyi földecske keringene körülöttünk. De hisz épp ezekre „szállnak” föl s vonják ki magukat a innen, ahol a test követel, a szellem hallgat, vagy csak a testhez köthető dolgokra fókuszál.

Mennyivel könnyebb a hit, a reménylett – mert megígért – dolgok/valóság talaján állni. A hitben nincs bizonytalankodás, köd, a hit nem csak szerelem. Erősebb, mint a halál, mert attól nyertük, aki a halált legyőzte. Ettől szárnyalunk ebben a testben láthatatlanul, az Életbe pecsételve. Szóval, csak hátrább azokkal az „ag(y)arakkal”.

2023-07-21