hogy

minek adja oda magát az ember

ez a legégetőbb kérdés 

mert szolgálnia kell valakit/valamit

egyértelmű, mint a tenger ------------

Szabó István Mefisztó című filmje óta tudjuk

álom, hogy szabad madár a színész

be van fogva

tudja ezt minden diktatúrából jőtt művészpalánta

ifjan hitte, a színdarab boldog kihívás

nem mérlegelni kell, csak szerepét magáévá tenni

az ideológia nem lehet ember-, sem szabadságellenes

a művészet pedig fölötte áll, és neki kötelessége azonosulnia

mit boldogan tesz, ha bírja tehetsége, s a szufla

de egyre nagyobbra tágult a pupilla

látnia kellett, nincs minden rendben

a szavakat mérlegelni kell, a rendezőkben meg kell bíznia

jó, ha az igazgatót is tisztességesnek tudja

egyértelmű volt, a művészet az élet szolgája

ami szabadság, szerelem, igazság, tiszta

eljátssza a negatív szerepet, persze

de az előadásnak reményt kell nyújtania

így adja át magát s viszi haza

mi más lenne az élet rugója, mint a megóvására tett kísérlet

nem  élvezetekben tobzódni, önmegtartóztatásra szerződött

ellenszélből szélcsendbe érve  megszédül hirtelen 

mérlegre kerül, magától merre húz, merre esik 

ha megmozdul a föld és hullámzik a tenger

bírja-e a hajót kormányozni,  életben marad 

ha jönne valami szembe, ellene

az sem mindegy ki ágyában alszik 

kit ment elsőre földrengéskor társa  

kincseit vagy a másikat

így íródnak a művek is értünk

nem a hatalomnak, hívják őket bárhogy

legyenek bármilyen színűek

az igazság tiszta, mint a frissen hullott hó

intő szó, ami megfékezhet

ha szemfényvesztve vesztedbe rohansz  

*** 

Szabó István Mefisztó c. filmje óta tudhatja a mi generációnk is – nem mindegy kinek a fennhatósága, égisze alatt játszunk. Odaadod mellé magad, vagy nem. A világháborúk, a diktatúrák idején egyértelmű, hogy nem bólintasz az elnyomásra. Ma viszont az a felszabadult, liberális nézet fenyeget elnyomással, amiért harcoltunk. Letaszítja a trónról a normalitást. Kifordult a világ sarkaiból. Átpolitizált, mérgezett atmoszférában élünk.

Meg kell őrizni a józan, ember-, értékközpontú, tisztességes, erkölcsös, tízparancsolat szerinti életformát, ez az egyedüli, élhető élet etalonja. Nem szabad félretolni. A kereszténység a szeretet, a józan ész törvénye. Egymás elviseléséhez ad útmutatást. Csakis az emberi normák tiszteletben tartása mentén. Nem mondhatjuk jónak a rosszat, fehérnek a feketét. A békére nem elég vágyni, meg kell teremteni. Ehhez járulhat hozzá a színház is csodálatos képességével. Játszva oktat, nevel, mint jó szülő a gyermekét. Nem jó visszaélni a türelemmel, mit a gondviselés tanúsít irántunk. Erre számos előadás jó példa Magyarországon, a világon is. Az életet nem lehet, nem szabad kicsúfolni.

Mi már nagyon régóta csúfolkodunk, csúfolódunk, csúfoljuk ki egymást.

2023-10-29