szavaltuk az igéket
amikért szent vér ontatott
ízlelgettük, mint jó verset
mint cukorkát, szopogattuk
nem éreztük a keservét
Jónás sztorija mesés volt
vele történt az, nem velünk
felmentettek vagyunk, gondoltuk
majd jött a kietlen puszta
nem történt semmi változás
hiába küldött prédikálni
ódzkodtunk, akárcsak Jónás
nem térnek, nem tértek meg
hiába mondom igéid
hulljon hát rájuk haragod
keseregtem, keseregtünk
dobjatok tengerbe, vesszek el
s ti megmenekülhettek
és bekapta Jónást a cet
sorvasztotta, emésztette
kínjában jutott észbe, ott
az Úr kimentheti!
megteszem, amit akartál
csak ments engem innen ki!
s megtette, amit kért, az Úr
nem hányta szemére bűnét
és hirdette Jónás az igét
térjetek meg, térjetek meg
és megtértek, de nem történt
meg a pusztulás, amit hirdetett
s ő kesergett a lapi alatt
mit - szánva őt - Ura föléje rendelt
te sírsz az elszáradt tök miatt
s én ne szánjam enyéimet?
mikor ott sok barom is van
meg gyermek, akiket szeretek?
végtelen irgalmasságod, Uram!
bocsáss meg, hogy nem hittem neked!
----
hajnalban születtek e sorok
mikor már tehetetlen
vergődöm életem fölött
hasznavehetetlen
Jónás sorsáról többet nem tudok
de Jézus Urunkét ismerem
s erőt nyerek erőtlenségemhez
megmentőmtől, ki Úr fölöttem
