Nekik szól Péter apostol levele. 

A világ és a hit külön fogalmak. Nem keverhetők össze. Egyszerűen lehetetlen.

A halálbüntetéssel kapcsolatban borzolódnak a kedélyek. A keresztény nyilatkozatok és a világi hatalmon lévőké.

Nem lehet összekeverni a dolgokat. Beletörik a bicska, de az ember is.

Keresztény az, aki hisz abban, akit keresztre feszítettek, Ő pedig Egyetlen személy a Mindenségben: Jézus Krisztus, Isten Fia. De sokan vannak, akik csak névlegesen keresztények, akiknek hatalmukban áll a törvényeket meghozni. Ezek azok a törvények, amik mentén a mai társadalomban élni kell. És a névleges keresztény életmód is élhetőbb társadalmat kínál minden más vallásúnál.

A Bibliában  a törvényről számos vonatkozásban olvasunk. Először a tíz parancsolat formájában, később a mindennapi élet gyakorlatában szükséges  kiegészítőkről Mózes II.-ik könyvében. Az újszövetségben Pál a Rómabeliekhez írt levelében hosszan taglalja, mit jelent a törvény és a kegyelem a hívő számára.

És:

"Tudván azt, hogy a törvény nem az igazért van, hanem a törvénytaposókért és engedetlenekért, istentelenekért és bűnösökért, a latrokért és fertelmesekért, az atya- és anyagyilkosokért, emberölőkért.

Paráznákért, férfifertőztetőkért, emberrablókért, hazugokért, hamisan esküvőkért és ami csak az egészséges tudománnyal ellenkezik

A boldog Isten dicsőséges evangéliuma szerint, amely rám bízatott." (1 Timóteus 1:9-10)

És azt mondja:

"Törvény nélkül holt a bűn" (Róma 7:8)

És:

" a bűn zsoldja a halál". (Róma 6:23)

Aki betöltötte a törvényt, Jézus Krisztus, Ő bűn nélkül szenvedte el a Mi igazságos büntetésünket, nem vonta ki magát alóla! Ezért, aki hisz benne, ezt elfogadja, azaz megtér, és már nem cselekszik bűnt!

Hány keresztény van, aki vallja a szájával, de azért bűnben is él! Ezek azok, akik miatt káromoltatik Isten gyönyörű neve! 

Innen lehet megkülönböztetni hívőt hitetlentől, hogy hogyan él valaki a világban. Úgy, mint aki meghalt annak, és Istennek él, vagy pedig úgy, mintha Isten nem is lenne, nem is mondott, vagy tett volna semmit.

Nem lehet pártolni a bűnt elkövetőt, nem lehet nekünk felmenteni a gyilkost, ha az akarattal, nem önvédelemből, hanem előre megfontolt szándékkal öl. A törvény világos: aki fegyvert fog, fegyver által vész el. Csak Krisztusban mentesülünk a bűneink következménye alól, de ettől még le kell tölteni a ránk kiszabott büntetést a földön, ha olyat cselekedtünk, amiért ez jár! 

Nem lehet megcsúfolni Istent. 

Pál, aki magáról úgy beszélt, mint törvénytisztelő emberről, később kárnak és szemétnek ítélt mindent az életében Krisztus igazsága miatt, de TEHETTE, mert Őt kezdte szolgálni, és nem adózott a bűnnek többé. Azt is bűnnek ítélte, amit és ahogyan élte életét Jézus Krisztusban való hitre jutása előtt. Mert megismerte, hogy a bűn az, ha nem hisznek Isten Fiában. (János 16:7-11) 

Az evangélium így kezdődik: "Térjetek meg és keresztelkedjetek meg a Jézus Krisztusnak nevében, a bűneitek bocsánatára, és veszitek a Szent Lélek ajándékát." (Apostolok cselekedetei 2:38)

Megtérni, megváltozni, megbánni és elhagyni a bűneinket, bemerítkezni a Jézus Krisztus nevében, ami teljes azonosulást jelent Vele a halálában és a feltámadásában, ez az isteni parancs. Ekkor nyerjük el bűneink bocsánatát, és vesszük a Szent Lélek ajándékát. A bemerítkezés is világosan beszél arról, hogy egész valónknak újjászületésre van szüksége, ahhoz, hogy bemehessünk a mennyek országába, ahol a testi ember nem létezhet. Jézus Krisztus a saját testét adta a világ életéért. Mennyei, dicsőséges testben támadt fel. Ahhoz, hogy utána mehessünk, nekünk azt kell követnünk, elfogadnunk, tennünk, amit Ő mondott. Ő azonos a beszédével! Ez hit által történik, vagy hitetlenség miatt nem történik, és akkor a világgal együtt elkárhozunk. A megtérés nélküli ú.n. kereszténység mondvacsinált. Isten előtt semmit sem ér. Ő mindent a szerint ítél meg, hogyan viszonyulunk Fiához, akinek mindent hatalmat átadott. A testi cselekedetek nem üdvözítenek, a jók sem. Krisztusnak van hatalma üdvözíteni a benne hívőket. 

Ezért is Ő az Út, nincs más kívüle az Atyához.

Jobb, ha jó belátásra térünk még, amíg van időnk rá. 

Következésképp, aki embert öl, annak bére a halál, ezt mondja a törvény. Az igaz keresztény nem öl embert. Éppen azért, mert ismeri Urát. Aki pedig nem ismeri, az a világ szabályai szerint elszenvedi tettei következményét. 

Nem lehet felmenteni a gyilkost azon a címen, hogy keresztények vagyunk és könyörületesek. Megbocsátunk neki, és ha van még lelkiismerete, ő is bocsánatot kérhet az Istentől, megtérhet szívében az Úr Jézushoz, megbánhatja bűnét, és üdvözülhet, de ettől még a büntetését itt a földön el kell szenvednie.

Minden megölt ember vére Istenhez kiált a földön. És Isten bosszút áll. Mert igazságos. Egyedül a Fiáért kegyelmez, amennyiben hitre jutunk benne.

Végül:  "Egy harcos sem elegyedik bele az élet dolgaiba; hogy tessék annak, a ki őt harcossá avatta." 2.Tim.2:4

és: "Mert mi közöm ahhoz, hogy a kívül valókról is ítéletet tegyek? avagy ti nem a belül lévők fölött tesztek-e ítéletet? 
   A kívül valókat pedig majd az Isten ítéli meg. Vessétek ki azért a gonoszt magatok közül. " 1.Kor. 5:12-13.

Tehát ez a dolog nem a mi feladatunk, hogy legyen, vagy ne legyen halálbüntetés. A mi dolgunk az evangélium hirdetése, ami aztán, ha elfogadásra kerül, megszűnik a halálbüntetés kényszere.