Elmondok valamit: Isten, mikor még meg sem születtem, elhívott. Érdekes volt a születésem is, mert "burokban" születtem, mesélte anyám. Én ezt akkor úgy fordítottam le magamnak, hogy van valami terve a sorsnak az életemmel. Egész nagy lány lettem, amikor az Isten kérdés először kezdett foglalkoztatni.

Most átugrok egy hosszabb részt. És arról, hogyan találkoztam Jézus Krisztussal.

Már elhagytuk a szülőföldünket, férjemmel, két fiammal, ide menekültünk a "szellemi" elnyomás alól, amit a Ceausecu rendszer jelentett Romániában. Szeretettel fogadott ez az ország. Engem hálássá tett már az az egyszerű tény is, hogy befogadtak. Én személy szerint nem éreztem, hogy megvetnének, de nagyfokú tudatlanságot tapasztaltam, ami az erdélyi magyarokat illette. 1989-et írtunk akkor.

Minden új volt. Sok mindent lehetett kapni az üzletekben.Valósággal szédültem a sok áru láttán. Nem is én vásároltam, hanem a férjem. Ő élvezte.

Aztán találkoztam egy emberrel, aki történetesen a kollegám lett az új munkahelyemen, és ő Jézus Krisztusról és a Szent Szellemről kezdett nekem beszélni. Ahányszor csak találkoztunk, mindig erről beszélt. Vonzott a téma. Érdekelt és alig vártam, hogy újból találkozzunk, és folytassa. Kaptam tőle ajándékba egy kis Bibliát. Olvasgatni kezdtem. Aztán eljött az az idő - nem kellett sokat várni - és magamtól befogadtam egy rövid vallomással Jézus Krisztust a szívembe. Pár hónap múlva imádkozott értem egy testvérnő, akkor rámszállt az Úrnak Szelleme és elkezdtem nyelveken szólni. Majd újabb két-három hónap múlva bemerítkeztem. És ezután kezdtem eljárni a közösségbe, ahol mind olyan fiatalok voltak, akik szintén az Úr gyermekei lettek. Így indult. Legkedvesebb és nélkülözhetetlen olvasmányom a Biblia lett. Lassan tanultam meg imádkozni. Azt kérni, amit az Úr akar. Azt hinni, amit az Úr mond. És ennek alapja, a kőszikla, maga az Ige, maga Jézus Krisztus, maga a kijelentésnek a Szelleme.

Aki ezt megveti, az nem engem, Istent veti meg.

Nem telt próba nélkül az életem. A kis közösség tagjai mind radikálisan szakítottak a bűnnel. Két év után nem újították meg szerződésem a színházzal. Pedig nem csináltam semmi rosszat. Azt mondta az igazgató: ez a hit! ez nem tetszik, mert ismert valamit belőle azoktól a kollegáktól, akikkel gyakran találkoztam. Aztán, mikor súlyos beteg lett, imádkoztam érte, pedig már nem voltam tagja a színháznak, és nem utasított el!

Ezután sokáig voltam munkanélküli. Majd előadásokat kezdtem tartani óvodákban, iskolákban, és a végén mindig Jézus Krisztusról énekeltem, és nagyon sok helyen szerették. Ebből éltem három évig. Majd egyszer abbahagytam, mert nem volt már pénz rá, az önkormányzatok kevesebb támogatást adtak erre a célra az iskoláknak. Nyílt irodalomóra cím alatt futottak ezek az előadások.

Mikor ezek megszűntek, elmentem egy szállodába portásnak. Majd egy varrodában dolgoztam, de voltam éjszakai mosódás is, hogy kiegészítsem a keresetünket. A férjem végig a színház alkalmazásában tevékenykedett, mint ügyelő. Megbecsülték, meg is becsülhették, mert nagyon lelkiismeteresen végezte a munkáját.

A szállodából is el kellett jönnöm, mert már korosodtam, és sokba kerültem, kifizetődöbb volt pályakezdőket , munkanélkülieket fölvenni, akik után még támogatást is kapott a munkáltató. Újból munkanélküli lettem. Anyósom épp akkor került hozzánk. Öten laktunk a két szobás tömbházlakásban. Ez a munkanélküli állapot már rövidebb ideig tartott, ezalatt elvégeztem egy ECDL számítógépes tanfolyamot, hátha segít, majd egy hónap teljes anyagi segítség nélküli időszak után, elmentem egy fiúnevelő intézetbe gyermeknevelőnek. Szociális intézmény volt. Azt hittem, bírni fogom, de nem bírtam. Kamaszkorú gyerekek voltak, (a sajátjaim is,) és nekem nem volt időm a sajátjaimmal foglalkozni, mert a munkabeosztás olyan volt, hogy nappal nem is voltam otthon. Ezért aztán otthagytam. Ezalatt kezdtem el biztosítással foglalkozni, és másfél év után egyéni vállalkozó lettem, és üzletkötő. Még volt egy rövid időszak, ez is kb. másfél év, mikor nehezebben ment a biztosítás, akkor elmentem egyik gyárba három műszakba dolgozni, aztán mielőtt végképp leírtam volna magam a saját szemeim előtt is, abbahagytam, és csak üzletkötéssel foglalkozom. Ennek már tíz éve.

Sokáig nem tudtam elfogadni, hogy Isten anyagilag is meg tud és meg is akar áldani. Mígnem aztán egyszer elolvastam egy könyvet: Oral Roberts: a Hitmagban rejlő csoda, és rádöbbentem, hogy Isten szemében nem bűn az, ha valaki gazdag! Ez teljesen megváltoztatta az addigi gondolkodásomat, és elkezdtem "áldottabbá" válni a pénzügyeimben is. Imádkoztak is értem, és az Úr megszabadított a szegénység átkától. Ezt maga Jézus Krisztus tette értem. Szegénnyé lett, hogy én gazdag legyek Őbenne.

Az út Őfeléje azóta is tart. Sok kijelentést, ajándékot kaptam Tőle, amit sokszor azért nem tudtam megosztani senkivel, vagy csak kevesekkel, mert nem kellett nekik.

Olyan kedvesen, ahogy az Úr tanít, úgy senki. Soha nem veri az útjaimat a fejemhez, hanem - amíg ezt az ószövetségben megígérte ugyan a neki engedetlenkedő népének - , az Új szövetségben egy jobb szövetséget adott, ami kegyelmet ad mindig, minden nap, és ebben a kegyelemben újul meg minden nap a szívünk. De nem tart tudatlanságban, nem büntet, ha olvasom, megosztom az ő beszédeit. Sőt: az igehirdetés bolondsága által tetszik neki megtartani bennünket. Örül, ha ismételjük Őt, ahogy Pál is örült, akár színből, akár szívből hirdették a Krisztust. Csak a követésben Krisztust kövessük. Mert nem azok fogják Őt meglátni, akik hirdetik, hanem akik követik Őt.

Közben megtanultam, hogy Istennek sok népe van. Sok gyülekezete. De egy teste! Azok, akik újjászülettek, és hallják a hangját, és követik Őt. És Jézus az Ő Menyasszonyáért jön vissza, akin semmi szeplő, semmi sömörgözés nem lesz. Ezek azok az okos "szűzek", akik elkészítették a ruhájukat, ezek pedig azok a jó cselekedetek, amiket Isten előre elkészített, az övéinek, hogy azokban járjanak.

Hát ezt keresem, ezt keressük mindennap, megfeszítvén az óemberünket,(akit el is temettünk a bemerítkezéskor), felöltözvén Isten fegyvereit, (Efézus 6:11-20), meg lévén győzödve róla, hogy aki Istentől született, az nem vétkezik folyamatosan, hanem folyamatosan megszentelődik ezen a keskeny úton, amin Ő jár, s amin követjük Őt. Ő az Élet és a feltámadás. Ő az út, az élet és az igazság. Ő a kezdet és a vég. Neve Isten Igéjének neveztetik. Ő jelentette ki nekünk Isten nevét: Atya. Atyánk. Ő az elsőszülött a halottak közül. Ő Istennek ama Báránya, aki elvette e világ bűneit, aki meghalt a mi bűneinkért és feltámadt a mi megigazulásunkért. Minden erő, hódolat, dicsőség az Övé! Legyen áldott az Ő Neve örökkön örökké!

Mikor kérjük, hogy töltsön be az Ő szellemével, akkor be is tölt, és erőt is kapunk, hogy mindazt, ami "esik" rajtunk, el tudjuk viselni.

Folyt. köv.