Feltűnt, mennyire gyakorlatiasak ezek a parancsok. Nem csupán a tízparancsolatra gondolok, hanem az utána következőekre is. A mindennapi élethez ad tanácsokat, azaz parancsokat, hogy aszerint éljenek. Pld. arra is ügyel az Úr, hogy mikor megépítik Istennek az oltárt, az ne legyen magas helyen, és ne lépcsőn kelljen felmenni oda, hogy "fel ne fedeztessék a te szemérmed".2.Mózes 21:26.
Mindezt féltő szeretetéből rendelte el az Úr, hogy ne legyen semmi oka a sátánnak vádolni az Isten népét.Ez a törvény Isten törvénye és nem múlik el. Jézus Krisztussal befogadtuk Ezt a törvényt a szívünkbe. És az Úr iránti hálából nem hágjuk át Isten parancsait. Ehhez azért van már erőnk, mert az Úr újból és újból betölt, kitölt az Ő Szent Szellemével, hogy ellent tudjunk állni a gonosznak. Ezért kell tusakodnunk a hitért, hogy abban maradjunk, hogy ne evilági szabályok szerint járjunk, hanem SZENTSÉGBEN. Azaz elválasztva az Úr számára, az Ő EDÉNYEI legyünk.
És akkor, ha fiatal lány vagyok, nem olyan öltözékben járok, ami láttatja a kebleimet, az idomaimat, kelleti a testem idegen szemeknek. Nem fogok kihívóan viselkedni idegen férfiakkal, hanem megőrzöm magam tisztán annak számára, akit az Úr nekem készített.Ha asszony vagyok, és férjem van, akkor első számomra az Úr után a férjem, akit hittel elfogadok, mint társamat az Úrban. És nem kacérkodom idegen férfiakkal.
Ha fiatalember vagyok, első számomra Isten igéje, és arra törekszem, hogy mind szorosabb kapcsolatom legyen az Úrral, aki szolgálatra akar felkészíteni. Nem lebzselek a lányok körül, nem incselkedem velük, komoly és önmegtartóztató életem van. Nem bulikra, szórakozni járok, hanem az Úrral. Járt az Úr Jézus bulizni? Táncolt és flörtölt ? NEM. Ha a követője vagyok, akkor én sem teszek mást, csak amit Ő.Ha idősebb asszony vagyok, akkor a fiatalabbakat intem, hogy legyenek tiszták, háziasak, férjüknek engedelmesek. És magam is az vagyok. Nem avatkozom más dolgába. Ha idősebb férfi vagyok, akkor nem csinálok semmi olyat, ami félreérthető lehet egy testvér számára. Mindenikünknek meg kell őriznie a maga EDÉNYÉT szentségben. Űgyelünk a nyelvünkre, az indulatainkra, a kívánságainkra, uralkodunk rajtuk, hogy "ne váljunk méltatlanokká", miközben Istent hirdetjük.
És milyen a tanító? Hát odafigyel a tanítványaira. És a pásztor törődik a nyája külsejével. Gondozza őket. Utána megy az elveszettnek, megkeresi, sebeit bekötözi, gyógyítgatja. Nem hagyja magára a nyájat. A tanító pedig figyel a tanítványaira, hogy mennyire értették meg, amit tanított nekik. És HA megértették, tovább tanítja őket. Mindez nagy figyelmet, törődést, szeretetet, türelmet és erőfeszítést igényel.