A napló mindig arról szól, aki írja. És a keresztyén élete arról kell szóljon, akiről elnevezték.
Tegnap bizonyságot tettem egy munkatársamnak az Úrról.Előtte meglátogattam egy testvérnőmet, aki maga alatt van. De nem tudtam kisegíteni az állapotából, mert magam sem látom jónak a gyülekezet állapotát. Inkább megerősítettem őt abban, hogy egyedül is lehet és kell az Úrhoz menni.
Igazából csak azon lehet segíteni, aki akarja is ezt. A többiekhez pedig csak a kitartás, és a szeretet az eszközünk.Láttam egy filmet, ahol így "törték" meg annak az ellenállását, akit soha nem szeretett senki. Szeretettel.
És tegnap olvastam egy testvérnőm naplóját, verseit a neten. Áldott. Én is ilyen voltam. De sokra nem jutottam vele.Most is csak ez jut eszembe: Jézus elmondta, megtette, amit az Atyától hallott, látott, rábízta a tanítványaira, akik továbbadták, megtették. Lukács le is írta. És Máté, János, Márk, Péter, Pál, Jakab.
Ezt tanítsd meg nekem Uram! Hogy szeretettel törjem meg az ellenállását az ellenállóknak!
