Mindig ezzel jönnek. Egyszer régen egy drága testvérem, aki nem félt otthagyni az addigi életmódját, és az Ur Jézust kezdte szolgálni, azt mondta: vállalom.

Mert mit is jelent a szó? Most eltekintve a lexikon tudományos magyarázatától: emberek közössége, akik elkülönülnek valamiért a többiektől.

A keresztények is elkülönülnek. Tényleg? Igazából tőlük különülnek el azok, akik nem akarnak változtatni az életükön.

Az Úr Jézus feltámadása után, mikor a Benne hívők összejöttek és imádkoztak - nem betanult szövegeket mondtak valakinek a parancsára! - őszinte szívvel, és imádták a Feltámadottat, az őket távolról figyelők nem mertek közéjük menni. Féltek attól a szentségtől, tisztaságtól, amiben a hívők éltek, akik között ott járt az Úr, akinek a jelenlétében a hazugok és csalók (Anániás és Safira) meghaltak.

Nevezhetjük őket szektásoknak? Elkülönültek csoportja, akik hátat fordítottak a bűnnek, és igazságban és szentségben jártak.

Kik imádják az Urat? Akik ismerik. Kik ismerhetik Őt? Akiket megérint az Ő önfeláldozó szeretete, és elhiszik, hogy meghalt és feltámadt értük. Akik nem felejtik el, hogy a feltámadást meg kellett előznie a halálnak, ami a bűneink miatt történt.

Az Úrvacsora parancs az Úrtól. Hogy mindenkor emlékezzünk meg a haláláról, és soha ne felejtkezzünk el arról, milyen árat fizetett értünk.

Az erre való emlékezés fog megőrizni bennünket a bűntől.

Megtehet az ember mindent. Elfelejtheti az áldozatot, énekelhet róla szépeket, de ha a szíve közben eltávolodott az Úrtól, és már nem égeti a bűn szégyene, súlya, nem fáj neki, akkor nagy bajban van.

Amíg tudunk sírni, bánkódni saját bűneink miatt - van esélyünk. Viszont ha már csak egy gyülevész csapatnak látnak, akik ugyanúgy élnek, mint azelőtt, csak most éppen az a "szokásuk", hogy időnként összejönnek kicsit énekelgetni, dumcsizni erről-arról, és közben meghallgatnak egy szép beszédet valakitől, aki jobban tudja forgatni a szavakat, mint mások - és ezalatt az Úr Jézus követőinek nevezik magukat, hát még nagyobb a baj.