Öreg már. Idén mégis valami különös történt vele. Göcsörtös ágai egyszerre virágbaborultak, és ragyogott a többi fa között. Olyan volt, mint egy menyasszony, aki már régóta várja vőlegényét, kicsit megöregedett, de a virágai a szívéről beszélnek..., határtalan szerelemmel várja Megváltóját. Amíg megérkezik, neki virágzik.

Nem tudom ki érezte már, biztosan nem én vagyok az első, de mikor megláttam úgy igazán az almafát, megtelt könnyel a szívem. A szememben is megjelent. "Még vén korban is gyümölcsöznek" jutott eszembe az Ige. Isten a szívemre beszélt. ... Még vén korban is gyümölcsözők lesznek... - mondja a zsoltáros.

Idén különösen szép a kert. Minden egyszerre virágzik.

Készültem az Úr tanította imádságról, a Mi atyánk-ként elhíresült bibliai részről a gyerekek felé szolgálni. Nem volt túl sok kedvem. Inkább a felnőtt megtért hívőknek kellene beszélni, gondoltam, mit érthet egy gyermek ezekből? de azért készültem. Nem hagyhatom cserben azokat, akik megbíztak ezzel a munkával. És olvasni kezdtem a Máté 6: 9- től az igét. Az Úr pedig elkezdett újból a szívemre beszélni.

Miért is beszél itt többes számban az Úr Jézus? Mert egyszerre több tanítványnak mondja, de az imádság, a kapcsolat az Atyánkkal, az Édesatyánkkal, személyes, egyszemélyes. Minta ima, benne van szinte minden, amit tudnia kell egy embernek, mikor Isten elé járul. Hogy Isten az Atyánk. És csak nekünk az, akik elfogadtuk Jézus Krisztust Megváltóként.

És szent. Elkülönítve, fent van a mennyben, ahonnan az az akarata, hogy imádkozzuk le az akaratát. Legyen meg itt a földön is, úgy, mint a mennyben. Kérnünk kell. És az országáért is kérjük, hogy jöjjön el az Ő országa. A mindennapi kenyerünkért, - kinek éppen mire van szüksége - kérjük Őt, imádkozzuk le akaratát a mennyből. És Ő válaszol. És elmondja a feltételeket: bocsánatot kell kérnünk a vétkeinkért. Ne gondoljuk, hogy igazak vagyunk, ha vétkeztünk, hanem kérjünk bocsánatot Tőle, és Ő úgy bocsát meg, ha mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek. És akkor is meg kell tudnunk bocsátani, ha nem kérnek tőlünk bocsánatot. A szívünkben ne legyen harag, úgy térjünk nyugovóra, mert ki tudja, hátha ma éjjel jön vissza, és ne találjon haragot a szívünkben senki felé. Hiszen azt is mondja, legyünk hálásak Neki. Hiszen mindennel megajándékozott, amire szükségünk van Jézus Krisztusban, az Ő Fiában. Aki úgy szeretett minket, hogy mikor elakart ütni az autó - gyereknyelven - eléugrott, és elfedezett minket, hogy ne mi haljunk meg. Ő halt meg, minket megvédve a haláltól. És nem csak az autó elé, hanem Isten minden haragja elé állt, amit a bűnre ki kellett szabnia az Igazságosságnak. Megigazított a saját vérével. És megvásárolt magának. Már az övéi vagyunk. Ezért is szólíthatjuk Atyánknak az Ő Atyját, Ő pedig a Megváltónk, a testvérünk, az Úr Jézus.

Azt is kérjük tőle, hogy ne vigyen a kísértésbe. Isten nem kísért senkit, a gonosz kísérti az embert, Isten csak megpróbálja az embert, mi van a szívében. Nem mintha Ő nem tudná. Hanem, hogy tudd meg te is. És ha van benne valami gonoszság, az jó, ha idejében kiderül. Ha meg nincs, akkor teljes szívedből tudod dícsérni az Urat, akié minden hatalom, dicsőség.

A gonosznak semmije nincs. Ezért lop, az embertől, Istentől. Istentől ellopta az ember figyelmét, hitét, az embertől pedig az akaratát igyekszik megszerezni.

De mi tudjuk, hogy van egy Szabadítónk, az Úr Jézus, akihez fordulhatunk, és fordulunk is, a Mi Atyánk mintaimában is: "szabadíts meg a gonosztól". És Ő megszabadít. De kérnünk kell. És azért, hogy fel ne fuvalkodjon a szívünk. Hogy ne akarjunk függetlenek lenni Istentől, mert annak a következménye végzetes. Rögtön az ördög hatalmába kerülünk. Akinek nincs semmije, egyedül a hazugsággal szerez magának ideiglenesen mindent. Mert végül ez sem lesz az övé. Mindentől megfosztva a tüzes, kénkővel égő tóban szenved majd örökké.

És mialatt olvasgattam a Máté evangéliuma 6. fejezetét, megakadt a szemem azon az igerészen, hogy "ne aggodalmaskodjatok... vegyétek eszetekbe a mezőnek liliomait,... Salamon minden dicsőségében nem öltözött úgy, mint ezek közül egy..."

És eszembejutott az almafa, a kertben a virágok. Miért is olyan szépek? És miért szebbek mindennél, mint amit az ember készíteni tud? Mert az emberi csinálmányok tönkremennek. De a virágok minden tavasszal, minden évszakban újra és újra kinyílnak, és tökéletesen olyanok, mint ahogy Isten tervezte. Minden törékenységük, esetlegességük Istent dicséri, aki tökéleteset alkotott. Szépségük épp abban áll, hogy ki vannak szolgáltatva mindennek, mégis újból és újból kinyílnak. "A halálból élet támad".

Láttam ma reggel egy galambot fürdeni. Nagyon kevés eső esett, szinte lágy zápornak sem nevezhető permet hullott az égből. A madár pedig előbb egyik szárnyát nyújtotta ki, fordította ki, emelte az eső felé a belső részeit, majd megrázkódott, és a másikkal is ugyanezt tette, lubickolt a langymeleg tavaszi esőben, illegette magát, kínálta magát a víznek, majd kényes-kényelmesen megrázta tollait és elreppent a közeledő autó elől.

Megláttam. Ezek az apró események, titkok, amiken keresztül is Isten beszélni tud az emberekhez, ha nyitva van a szíved, és a szemed és a füled.

Jó volt dicsérni az Urat a testvérekkel, öröm töltötte be a szívem a régi, jól ismert dalok hallatára, élveztem az Úrral való közösséget. Hát hogyne dicsérnénk Őt, aki ilyen fenséges dolgokat alkotott, és benne minket a saját képmására! Hogy is mondta a szolgáló testvérem? Az angyalok nagyon figyelnek ránk, nehogy összetévesszenek bennünket Istennel... és kiváncsian néznek, mert Ők nincsenek olyan szoros kapcsolatban az Úrral, mint mi...

Hát hogyne dícsérném Őt?

És mit is mond az Ige? Aki mást felüdít, maga is üdül. Mialatt készültem, engem is "készített" az Úr.

Milyen mély és magas, milyen hatalmas, kegyelmed, irgalmad Istenem!