Letagadták mennyit kerestek, mennyijük volt, és kevesebbet adtak annál. Péter hazugoknak nevezte őket. Nem embereknek hazudtak, hanem Istennek. Megcsalták a Szent Lelket - így fordítja Károli.

Következtetések:

1. Péternek volt bátorsága ezt mondani. És neki volt igaza. Halál lett a következménye ennek. Egy olyan testvéri közösségről van szó, ahol név szerint ismerik egymást és nincs, nem lehet egymás elől eltitkolnivalójuk. Lehetne, de nincs értelme.

Manapság ez nem így működik. De manapság az Úr szerintiek a közösségek? Nagy házban mindenféle edény van. Némelyektől őrizkedni kell.

De a visszatérés, a megtérés az eredetihez vezet mindig, az elsőhöz, a kezdethez - ezért van benne ez a történet az írásban. Amikor még ilyen lelki-szellemi közösségben éltek az Úr gyermekei, akkor így történt.

2. Ehhez a közösséghez szükség volt azokra az emberekre, akik mindenestől odaszánták magukat az Úrnak. A tanítványokra. Ők az Urat, őket a tanítványok - követték. De a példa, a minta mindig az Úr.

A tanítással vonzzuk az embereket. De a hamis tanítás is vonz embereket, mert mindig a tanításra, a beszédre, a hirdetett dolgokra figyel az ember. És akiben nincs meg a "mindeneket vizsgáló" Lélek, bizony hamar eltéved. Saját, megcsalt szíve vezette félre.

És, hogy mi, "szellemiek" az igazságban tudjunk járni - adatott nékünk az Ige és a Szent Lélek bizonysága. Nem csak fejben, hanem szívben is - ott bent, a rekeszizmunk környékén, mikor beleremeg a vesénk is, ha meghalljuk az Úr hangját.

Jó félni az Urat. Ha ez meg van, nincs szükségünk emberi feddésre, intésre. De ha nincs, akkor szükségünk van egy korholó, intő, vigyázó testvérre, akinek pedig fel kell vállalni, hogy a beszédéért őt is üldözni fogják, ahogy az Urat, és elfogadják, akár az Urat - de mindig, mindenben az Úr az első, Őérte, Őmiatta történik mindez. Tehát nincs se dicsekedésünk, se panaszunk, csupán hálásak lehetünk az Úrnak, aki így vagy úgy - de edényeivé tett bennünket.

Hát hordozzuk akkor dicsőségét és gyaláztatását, mikor, mi adatik.

A jó pásztor tudja, hogy meg kell tudni gyökereztetni a plántákat. - és ez az ő feladata. Nem is kicsi! De feladat. És felelőssége van abban, hogy elvégzi, vagy ebek harmincadjára hagyja. Mert még a legkülönbek is elfáradnak és meglankadnak, de az Úr, és csakis az Úr ad nekik erőt újból felállni. Mert, amíg élünk - reménykedhetünk.

Amíg nincs halál, amíg le nem sújt ránk Isten keze - mint Anániás és Safirára, addig van lehetőségünk visszatérni az Útra. Mert ma is áll Isten ígérete.

Mert ahogyan Ő személy szerint Örökkévaló, az Igéje is Örökkévaló - és hogy felfogjunk valamit is Belőle - bejött az Időbe- De semmi sem múlik el belőle, sem az Ó-, sem az Új szövetség igéiből, mert ezek az Úr beszédei, azaz Ő az Ige, aki az ÖRÖKKÉVALÓSÁGBÓL megtapasztalhatóvá lett értünk, akik az Időbe vagyunk zárva.

Hát szeretni tudom azt is, aki engem gyűlöl. Mert az ÖRÖKKÉVALÓSÁGBÓL nézem őt. Mert az idő elmúlik, mi pedig az ÖRÖKKÉVALÓ ATYA ÖRÖKKÉVALÓ GYERMEKEI lettünk, vagyunk.

Ezt, ha felismerjük, megnyerjük a megnyert ügyet, amit Jézus Krisztus szerzett meg számunkra. AZ A JÉZUS KRISZTUS, AKIRŐL HALLOTT A VILÁG DE KEVESEN ISMERIK.