Azt írtam, nem kell azokért imádkozni, akikért már húsz éve hiába imádkozol, nem tértek meg. A keserűség mondatta ezt velem. Mert az Igében az is benne van, hogy tartassanak könyörgések minden emberekért... Tehát a nem hívőkért is. Ráadásul azért, hogy jól legyen dolgunk... És az is Isten parancsa, hogy ne szeressük ezt a világot, mert elmúlik. Ugyanakkor azt mondja, hogy legyünk elégedettek azzal, amink van. Na most már, hogy lehetünk elégedettek, ha nem szabad szeretnünk ezt a világot?

Tudom, elhangzottak tanítások ezzel kapcsolatban, magam is hallottam, sőt fel is nőttem sok hasonlón: hogy ez azt jelenti, hogy nem kell ragaszkodni makacsul semmihez itt a földön, hiszen nekünk jobb reménységünk van oda fent, és a szüntelen való könyörgés nem lehet fárasztó, hiszen hit által történhet, amihez a reménység szorosan kapcsolódik, és ez könnyűvé és gyönyörűségessé teszi a várakozást. Meglepetések érnek, de ez mind a javunkra válik.

Tehát, igen, van még reménység az én családom megtérése felől is, és még felőlem is van reménység.

És ez a világ azért gyönyörű, mert az Úr teremtette, és nekünk vigyázni kell rá, de nem szabad kétségbeesni, ha elmúlik, hiszen ez csak árnyéka az elkövetkezendőnek.

Tehát, legyen szabad a szívünk, kész arra, amit az Úr készített nekünk, és ebben benne van-lehet a mi elesésünk, csalódásunk, frusztráltságunk, testi tehetetlenségünk, alkalmatlanság-érzésünk is, ami mind a javunkra válik, mert MEGLÁTHATJUK, hogy egyedül AZ ÚR TÖKÉLETES, és csak BENNE VAGYUNK MI IS AZOK.

Tényleg nem dicsekedhetünk semmivel Rajta kívül, és nem is irigykedhetünk semmire, ami a másiknál van, hiszen csak azért adatott, hogy szolgáljon vele. Mint a kés, amivel felszeljük a kenyeret, a lapát, amivel arrébb szórjuk a földet, a fésű, amivel megigazítjuk a hajat. A lényeges az, amit a kenyér megevése, a föld elegyengetése, a külsőnk rendbetétele "szerez" az Úrnak.

Hogy érthetőbb legyen: a fiatal lány nem azért kell szépítkezzen, hogy az egész világ utána bomoljon, hanem, hogy kellemes látvány legyen majd annak, akinek az Úr elkészítette őt. Az asszony azért vigyáz a külsejére, hogy a férje vele dicsekedhessék, nem azért, hogy a többinek rá fájjon a foga. Azért ássuk föl a kertet, hogy jó talaj legyen a veteménynek. Azért tesszük rendbe a fejünket, hogy kívül, belül rendben legyünk az Úr dicsőségére.

Mindent az Úrnak, az Úrért teszünk.

Azért énekelünk, azért beszélünk, azért engedünk egymásnak, azért szeretjük az embereket. Ezt pedig nem onnan tudjuk, hogy érezzük, hanem, hogy eldöntöttük. Az Úr Jézus Nevében.