Otthon voltam, ahol szeretnek. Elfogadnak mindenestől.
Átnéztem korai cikkeimet, írásaimat, interjúimat, és meg kellett állapítanom újból magamról, hogy nagyobb dolgokra szánt a sors.Miért lettem mégis ilyen félresikerült?
Valaki mindig behúzta a nyakát bennem. De miért?Jó volt otthon. Mint gyermekkoromban. Mintha fel se nőttem volna.
De közben elúsztak az évek. Annyira tele voltam, voltunk a változás lehetőségével mindannyian. Reménykedtünk én is, az interjúalanyaim is. Ismertem a szakmát. Szerettem. Neki mertem menni a legrettegettebb színikritikusnak, a színészek, a magyar színház védelmében. Meg is kaptam tőle a magamét, attól kezdve egy elismerő szót sem érdemeltem alakításaimra. De nem zavart.Írtam, publikáltak, bíztak, reménykedtek bennem. Ma, az évek távlatából így látom.
Akkor sokkal sűrűbbnek látszott a jövőt eltakaró függöny.Persze, tudnék mentegetőzni, de ki előtt és minek? Sorsomat saját döntéseim alakították és alakítják.
"Gyáva népnek nincs hazája" tartja a közmondás. És ez igaz mindenféle gyávaságra és mindenféle biztonságérzetre.Áttelepültünk, mert itt könnyebbnek tűnt, szabadabbnak az élet. Nem volt zsarnokság. Nem tudtam, hogy ha azt a fajtát nem is, de másféléből kapunk a nyakunkba eleget. Olyasmiből, amit fel sem ismerünk. Aztán éltünk, ahogy lehetett. Ilyen olyan hatásoktól sodortatva jobbra-balra.
Nem olvastam a Bibliát otthon, pedig azzal készültem, hogy lesz időm, és végre tisztázok magamnak legalább valamit. Nem így történt. Anyám körüli elfoglaltságom arra se engedett, hogy a gyerekkori barátnőmet meglátogassam. Igaz, kedvem sem volt. Mindennap lementem a nagynénémhez, aki 88 éves, és megfőztem anyám ebédjét. Elolvastam Márai A gyertyák csonkig égnek c. könyvét - ne maradjak műveletlen ezen a téren. És megállapítottam, hogy vagy elkéstem vele, vagy az ízlésemmel van valami, de nem tetszik. Fojtogató, szűkös, zárt érzéseket ébresztett bennem. Fogalmazási pontatlanságokat is felismertem. Nem tehetek róla.És elolvastam John Stott: Egy az Úr, egy a hit c. könyvét is, ami - azzal együtt, hogy felzaklatóan, emlékeztetően őszinte és kíméletesen igazságos - feltárt előttem egy olyan hívő réteget, akiket eddig kényszeredetten mellőztem, mert az én eddigi ismereteim szerint "csupán vallásos"-nak minősíttetett társadalmi réteg képviselői. El kellett szégyellnem magam. Egy rendkivűl nyitott szellemű, tájékozott és értelmes, ugyanakkor megengedő lelkületű embert ismertem meg belőle, aki szerette volna összebékíteni a különféle módon hívő keresztényeket. Ezért megvizsgálta a hagyományos és neo-protestáns gyülekezeteket, így próbálva egy egészséges hozzáállást kialakítani az Igéhez. Annyi igazság van abban, ahogyan gondolkodik! Annyira jó lenne, ha mi sem zárnánk kalitkába magunkat sem, mást sem!
És mégis, annyi kérdést nyitott meg bennem, hogy emésztenem kell, melyik ágaskodását szüntessem meg előbb. Mert az egyértelmű már számomra, hogy Isten "malmai" lassan őrölnek, és amíg megértet velünk valamit, arra időre, eseményekre, történésekre van szükségünk.Pld. teljes hittel hiszem, hogy Isten ma is gyógyít. De azt is, hogy nem ez a legfontosabb számára. Ez csupán jel. És azt is hiszem, hogy fontos a megszentelődés, és igaz minden szava. És az Ő népe nem tartozik a világhoz. És ebben a hitben meg kell erősödnie az embernek. És az is igaz, hogy ha valaki eljutott valamire, akkor azt nem szabad feladnia, hanem meg kell őriznie, és tovább fejlesztenie magában a hívő embert. Akit Isten növel, de nekünk is együtt kell munkálkodnunk Vele.
Lehetünk szabadok, és kereshetünk társakat, hogy együtt munkálkodjunk Isten országáért. Ebben Isten nem szab nekünk korlátokat. Csak a bűntől óv. És amíg még nem hisszük ezt el teljesen, addig nem vagyunk tökéletesek, "hanem tökéletesedünk." Andrew Wommack szolgálatait hallgatva valóban felszabadul az emberben valami, és bátrabban mer hinni. Mégis vannak fenntartásaim főleg a hatásával, amit látok társaim körében. Az én fejemben, szívemben, még mindig két külön út az Úr és a bűnös életvitel. Szabad csak akkor leszek, ha már nem követek el bűnt, ebben a testben, és teljesen szabad pedig akkor, ha már elköltöztem az Úrhoz.És a szabadságomat az Úr Jézus Krisztus megváltó kereszthalálába vetett hit szerzi számomra, ami magába foglalja azt is, hogy már nem én élek, hanem él bennem a Krisztus.
Ezért tudok lemondani a versengésről, a társadalmi érvényesülésről, a harcról, a másokat legyűrő hozzáállásról, pedig lenne hozzá képességem és erőm. De nem tehetek ilyet, hiszen meghaltam önmagam számára, hogy az Úrnak éljek. Isten országában kicsiknek azokat tartjuk, akik most születtek újonnan, most kezdik tanulni az Istennel való járást, és még sok bűnt elkövetnek tudatlanságból. De az idősebbeknek már keményebb eledel való, ahogyan az írás is mondja. Viszont, ha nincs egészséges "vérkeringés" a testben, bizony egyik-másik "testrészünk" megbetegszik, bűnbe esik, akivel foglalkozni kell.Ha ez elmarad, akkor van az, amikor a "kis kovász az egész tésztát megkeleszti".
Isten pedig nem kovászosan akar bennünket.
