Az Úr kegyelme végtelen az Őt félők iránt. Ez biztos. Ezért térhet vissza Hozzá mindig az ember.

Nem akarok filozofálni most, csak írom, ami jön. Fáj a közömbösség is. Olyan sokan vannak, akik szenvednek valamiképpen. Hívők is. Még akkor is, ha öröme van az Úrban. Attól még fáj neki ez-az. És nem kellene eltagadni, lekicsinyelni, bagatellizálni ezeket. Vagy azzal elintézni, majd az Úr kiment belőle. Persze. De addig is szükségem van a szeretetedre, együttérzésedre, testvérem. Ki adhat, ha nem te, akiben ugyanaz a szív dobog, mint bennem?

Végül mind megöregszünk, ha nem is gondolunk rá. Ha nem is akarjuk. És nehezebb lesz a tűrés, nehezebb az alkalmazkodás. Fárad a szeretet is. Csak szeretettel lehet megolajozni. És nem baj, ha sírsz, vagy búsulsz, vagy tanácstalankodsz a másikkal. A fontos, hogy együtt vagy vele testben-lélekben. Meghallgatod, megérted, együttérzel vele.

Ma láttam egy lányát egyedül nevelő anyát, aki sokat ölelte, símogatta kislányát. Nem szégyellte kimutatni, mennyire szereti. És a gyermek azzal hálálja meg, hogy jól tanul. Színötös. 11 éves. Az anyuka mindenbe beavatja, megbeszél vele, anyagiakat is. Nagyon jó.

Biztos vagyok benne, hogy ez a gyermek meg fogja érteni az anyját, mikor felnő, akkor is. Mert szerették.

A szeretet sokkal teherbíróbbá tesz, mint amire magadtól képes lennél. Ha szeretnek, mindenre van erőd. Ha szeretsz, mindenre van erőd.

Ismerem őket, mióta a gyermek megszületett. Az anyuka tele volt lelkesedéssel, hittel, csillogott a szeme, többre akarta vinni, munka mellett tanult, diplomázott, pedig már gyermeke is volt. Mára sötétebb tónusú a tekintete. Érettebb a szeretete. Már a szeme is nehéz ragyogású. De erőt merít mindig abból a szeretetből, amit a lányával egymás iránt éreznek.

A szeretet mindennél erősebb.

Csak meg ne szégyenüljünk, mikor újra eljön, ELŐTTE.

Igazándiból azt a szeretetet fogják megmérni, ami bennünk van. Kiben mekkora, akkora benne az Isten. Picit parafrazálva.