"Sok gondolat van az ember elméjében, de csak Isten tanácsa áll meg."

Ez az értékelhető gondolataim közül ma épp a harmadik volt.

A második: amíg van olyan gondolatom, amit érdemes közölni, addig van értelme az életemnek.

És eszembe jutott az első. A horoszkóp, jóslás, gonosz angyalok sugallta gondolatok. Az embernek is vannak gondolatai. Istennek is. Isten vezetése ebben a démonokkal, hamis tudásokkal terhelt világban útmutatóul szolgálnak. Mint a kútba dobott kötél a fuldoklónak. Az ember vak és nem tudja merre menjen, mihez fogjon, hogy kijuthasson a fényre és lásson. A hazugság szolgái különféle ötletekkel bombázzák. Te mérleg vagy, te kos vagy, ennek megfelelően éled az életed, akár akarod, akár nem, de tudhatod, kb. mire számíthatsz… Beskatulyáz.

Isten Igéje pedig közli veled, hogy nem kell bedőlnöd a hazugságainak, tudatja veled, hogy vannak ez élet sötétségének fejedelmei, hatalmasságai, de nekünk ott van Ő, aki nagyon is közel van: a szívünkhöz és a szánkhoz. – ha segítségül hívjuk az Ő nevét, megszabadít, mert fölötte áll ez élet sötétségének, sőt, Ő maga a Világosság.

Nem az Úr lassú, az ember lett süket a hangjának meghallására.

Minap a nagyságáról, hatalmasságáról beszélt nekem, ma pedig ezt juttatta eszembe.

A harc tart, a küzdelem folyik, de a győzelem kész, eldőlt, a miénk az Úr Jézus Krisztusban. Csak ideig-óráig tarthatja fogva – látszólag – az embereket a gonosz. Megátalkodott, aki nem is akar szabadulni.

Olvasom Ungvárit, de nem visz előbbre. Okos, művelt, sokat ismer, tud, ez kétségtelen, még jogom sincs megállapítani róla, annyira fölöttem áll. Mégis, hallom benne az éhező, kiáltó, szűkölő embert, aki még remélni is alig bír. Miért pont a zsidókat kellett kiválasztani a soá-ra, a megsemmisítésre – kérdi, és nincs rá válasza. A feleletért meg nem hajlandó elmenni oda, ahová az esze már nem kísérheti. Rab. Emlékezéseiben lerántja a leplet sok elfeledett helyzetről, történelmi pillanatról, emberről, életről. De ez sem visz előbbre. Újból rádöbbent a már tudottra: mérhetetlen sötétségben, reménytelenségben élünk. Ha nem jön értünk valaki, mind elveszünk. Ha nem nyitja meg a szemünket, fülünket valaki, mindnyájan oda leszünk.

Uram, nyisd meg az emberek szemét, fülét, hadd halljanak meg téged, Istenem!

Imádkoztam. Imádkozom.

Igen. Isten több,  mint amit az Igéjében közölt velünk. Az Úr Jézus azt mondta, hogy aki benne hisz, az bejár és kijár és legelőt talál, táplálékot a mennyből szelleme számára. Nem zárhatjuk ki annak a lehetőségét, hogy üzen, szól, látomásokon, álmokon keresztül. Csak meg kell vizsgálni ezeket, nehogy hamis forrásból származzanak.

U.I. Előző bejegyzésemben nem a szenvedést akartam felmagasztalni, hanem azt állítom, hogy az út a mennyek országába e nélkül lehetetlenség. Mert amíg ebbe a testbe zárva élünk itt a földön, mindig fájni fogunk valamiképpen. Maga az Úr Jézus tanítja ezt nekünk, és ő nem csak a példánk. Ennél sokkal több. Meg kell öldökölnünk az ó-, a régi, a földi, testi emberünket. S ez fáj.