Isten nincs mindenkiben!
Az Ap.csel. azt mondja Pál szavaival, de a Szent Szellem által ihletetten: Őbenne élünk, mozgunk és vagyunk (Ap.cs.17:28) - de ez csak azt jelenti, hogy Általa és Benne teremtetett minden, mi emberek viszont, épp bűneink miatt, a bűn, a hitetlenség miatt ki lettünk zárva a szeretetteljes Atyai kapcsolatból - mert Ő nem vállal közösséget a bűnnel.
Ő szent. ( 1 Pét.1:15-16) Ő az Élet. ÉLET. ( János 11:25-26) Az az élet pedig, amit mi annak nevezünk csupán árnyéka az igazinak, vegetálás, hiszen, ha eljön az ideje, meghalunk. (1 Péter 1:24) De hogy ne így maradjon, eljött az Élet, a Fiú (a Fiúság Szellemét kaptuk), hogy aki hisz Ő benne, befogadja Őt, azaz, akiben benne van a Fiú, az Élet, az valóban Életet nyerjen.
Ehhez szükség van a hitre. Ehhez meg az igére, ehhez meg a prédikálókra, akiket elküldött az Isten. (Róma 10:12-17) Ezt jelenti, hogy beengeded az életedbe Jézus Krisztust, hogy befogadod a szívedbe, a házadba. ( 2 Péter 1:13-14; Jel. 3:19-20) Elhiszed azt, amit állít magáról, beveszed, és e szerint élsz. Ezért árulkodnak a cselekedeteink a hitünkről. A hitünk pedig arról, akiben hiszünk. Mindig.
Isten teremtette a világot, de Ő ezen a világon kívül van, csak mi vagyunk benne. Azt mondja: legyőzzük ezt a világot. ( 1 János 5:4-5) Ne szeressük ezt a világot, mert ez a világ elmúlik. (1 János 1:15-17) Az odafelvalókkal törődjünk. ( Kolossé 3:1-4) Ővele, Mert Ő a mi Életünk.
Ezért nincs ott mindenkiben. Ahhoz, hogy bennünk legyen, újjá kell születnünk, ahogyan Ő megmondta. (János 3:5)
A lelkesedésünk, ami a lelki, érzelmi életünk tartozéka - elhomályosíthatja a tényeket. Ő tényszerűen, ténylegesen meghalt a kereszten. Minden emberi, lelki, fizikai fájdalmunkat, érzésünket magára vette és sírba szállt vele. (Efézus 2:5-6) Feltámadása mennyeieket szabadított ránk, nekünk. (Efézus 2:7;2:15) A mennyeiek valóságosak. Nem emberi érzéseken alapulnak, hanem a valóság közlései, ajándékai Istentől az ember számára, aki új teremtésként, bár halandó testben vegetál itt a földön. Minden földit levetünk, mikor előtte állunk majd. Az az öröm, az a boldogság, ami igazán AZ, nem is hasonlítható ahhoz, amit érezni bírunk itt a földön. (Mert itt minden megromlott, már az árnyékának is árnyéka.) A boldogságot az Úr Jézus úgy fogalmazza meg, úgy jelenti ki, ami ember számára felfoghatatlan fogalom: Boldog, aki szenved, aki sír, aki éhezik, szomjazik, aki irgalmas, aki szelíd, aki békességre igyekszik, akit háborgatnak és szidalmaznak - ezek mind mennyei valóságok. ( Máté 5:3-12) Mennyei perspektívából láttatja velünk ezt a földi életet. Nem a földi érzések határozzák meg a boldogság lényegét. Épp ennek ellentéte. És akkor, ha mindezt a kárt, negatívumot Őérte szenvedjük el. Ekkor lehet örvendezni. (Ettől is tart bolondnak bennünket a világ. 1 Kor.1:27-31)
A tekintet a bensőnkről árulkodik. Ezért lehet feneketlen. Mert magunk sem ismerjük magunkat, igazán csak Isten ismer jól minket. (Máté 6:22-23) Áldás számunkra, mikor bemutat bennünket magunknak. Mikor tükröt tart elénk az igéjén keresztül. (Jakab 1:23-25) Azaz magán keresztül. És ha Ő a tükör, akkor tudjuk, hogy Ő nincs itt a földön. Mennyei nézetből mutat meg minket magunknak. (Példabeszédek 1:2-6; 2:1-12 ;3.1-14 , és az egész könyv) Először felnyitja a szemünket a bűn felettébb bűnös voltára. Aztán láthatjuk irgalmát, szeretetét, kegyelmét. És ekkor - ha igennel válaszolunk neki, újjászülethetünk, új teremtéssé lehetünk, aki a mennyei menetrend szerint Isten országának állampolgára lesz. (1 Péter 1: 11) És akkor újból belenézhetünk tükrébe, és láthatjuk kikké váltunk Ő benne, Ő általa. ( Jakab 1:18;1 Péter 1:23; János 1:13; Efézus 3:14-19) Ekkor kezdünk tanítványokká lenni, és úgy élni, járni, ahogy Ő tanít minket. És már képesek vagyunk, mert nem vagyunk egyedül, nem Rajta kívül élünk, hanem Benne, és Ő mi bennünk. (János 17:1-26; 1 János 5:10-13)
Ez a válasz a kiválasztásra, az Életre, a mennyeiekre, a világ minket és Istent gyűlölésére, Isten minket vezetésére.
Isten e világból az Úr Jézusnak adott embereket. Nem csak az apostolokat, hanem azokat is, akik az apostolok beszédére hisznek Jézus Krisztusban.
Az Úr Jézus azt a dicsőséget, amit az Atyától kapott, nekünk adta. Azért, hogy tökéletesen egyek legyünk - így ismeri meg a világ, hogy maga az Atya küldte Jézust.
Ahhoz a dicsőséghez pedig az út a halálon át vezet. A megdicsőülés hegyére a kereszten át vezet az út. Meglátni az Úr dicsőségét a mennyben fogjuk. Csak ott lehet.
