Fiatalon még tele van az ember energiával. Azt képzeli, az Úrtól van ez. És valóban. Mindent használni kell, ami eszébe jut az embernek, hogy tehessen valamit valakikért.

Ha ez ismertséggel, elismertséggel jár, nem baj. Az Úr szereti a cselekvő embert. Ez az embernek is javára válik. A punnyadás megöl. 

Olvastam egy kimerítő prédikációt-tanítást a facebook-on a nők helyzetéről Isten akaratában. Nincs is vele igeileg semmi gondom. Tényleg, teljesen helyes. A nők a férfiak segítőtársai, a feleség a férjéé, Istentiszteletkor be kell fednie a haját, hallgatnia kell, nem taníthat, nem prédikálhat, (max. gyerekeknek vagy asszonyoknak) mert ez az Úr rendelése.

Ehhez képest én nagyon eltértem, és mi nagyon eltértünk ettől. Nem befedett fővel imádkozunk, néha bizonyságot teszünk, ami felér egy kis tanítással is - én régebb ezt sokszor megtettem -, és sokan prófétáltak, befedetlen fővel. 

Régen nagy tiszteletnek örvendtek a férfiak a gyülekezetben, de elégedetlenek voltunk velük, mert nem tanultak, nem tudtak sokat az igéből, nem is cselekedtek sokat. Aztán lassan - nekem ráment majd húsz évem - "megnőttek", gyerekeik lettek, és bátran prédikáltak, de még mindig sok kívánnivalót hagyott maga után a gyülekezetben vállalt szerepük. 

Bennem sokszor volt késztetés, hogy kendőt tegyek a fejemre, párszor tettem is, de mindenki furcsállta, feleslegesnek tartotta, betü szerinti betartásnak, törvényeskedésnek. Magam is cikinek éreztem. És viaskodtam ezzel, hogy mi a fontos, amit érzek, vagy amit az Ige mond? De ha kendővel a fejemen imádkozom valakiért akár az utcán, kit fog az az Úrhoz vonzani? Emlékszem, milyen visszatetsző volt, mikor egy asszony, kissé korosabb, egy hivatalos helyen, sok ember közt, imádkozott valakiért. Erre tanították. Ezt hitte el. És az ige szerint ez éktelen cselekedet, hiszen megbotránkoztat. De mikor olyan nagyon szerette az Urat! És alig várta, hogy szolgálhasson! És hogy beteljen a pogányok száma, akik megtérhetnek, hogy végre visszajöjjön az Úr! Odaszánta magát az Úr követésére teljesen. És hát rosszul csinálta. Csináltuk. 

Nekem pld. Ige szerint az lett volna a feladatom, hogy ha valamit nem értek, kérdezzem meg itthon a férjemet. Az Ő akaratának kellett volna maximálisan engedelmeskedni. Ezt is tettem, kivéve a gyülekezetbe való járást. Pedig ez is oda tartozik, ha ő nem akarta, nem is kellett volna mennem. Már nem is gondoltam ki semmit magamtól, mert ő úgyis keresztbe gondolta nekem azt. És hát nem is követte az Urat, nem is hitt Benne. De még ez sem baj az Ige szerint. Még az sem, ha nem tér meg, a hívő feleség mellett. És az Ige szerint azt kellett volna tennem továbbra is, amit parancsol. Ha nehéz, hát nehéz, ha rossz, hát rossz. 

Mindig a lázadás, a test engedetlensége kerekedik fölül. A hitetlenség. Mert mindent az határoz meg, ahogyan vélekedünk a dolgokról, és ezt a környezet, a kor, a szokások szabják meg. Ezt nevezzük világnak. Erre mondja az Ige, hogy ne szeressük. Hanem az Urat szeressük, az Ő parancsait tartsuk meg, és akkor élünk.

Ez az emancipáció, ez a demokrácia, ez az egyenlőségesdi teljesen feldúlta a gondolkodásunk. Mit számít az, milyen vágyai vannak egy nőnek, ha nem egyeznek Isten akaratával? Most minden felhang nélkül. Mert eljön az az idő, amikor látni fogod - már megvénülten - hogy csak az számít mennyire nevelted jól a gyermeked, mennyire számíthatsz rá, és ez lesz megnyugtatásodra akkor egyedül. Nem a siker, a hírnév, az elismerés. És ha 20-30 éven át kell szenvedned egy férj "alatt", aki elnyom, leigáz, nem enged "érvényesülni" - minek is? - az is a te javadat szolgálja, az Ige szerint. Ha meg nem ezt végzed, akkor csak hitegeted magad azzal, hogy Istenben jársz. Hogyan? Akaratát semmibe véve?

Ki parancsolhat hát egy asszonynak először is? Tetszik vagy sem: a férje. És ha az nem követi Istent, akkor is azt kell tenned, amit mond, kivéve, ha bűnre akar rávenni. Annak ellene kell állni, legyen bármilyen következménye. 

Bűn az, ha nem jász gyülekezetbe? Ettől elkárhozol? Ha a férjed nem enged, nem szabad elmenned. 

Kivált, hogy ott olyasmiket hallasz, ami nem is rád vonatkozik, mert te soha nem fogsz evangélizálni, prófétálni, tanítani, csak ha befeded a fejed, csak ha tökéletesen engedelmeskedsz Istennek, különben hamis leszel, és az ilyeneknek jaj!

Nagyon nehéz kérdések ezek, de csak azért, mert a 20-21. században éltünk-élünk. 

Annyit olvastam a Bibliát, annyira ismerem, mégis engedetlen voltam Isten parancsainak.