Maga a tény, hogy van örök élet, hogy van bocsánat a bűneimre - lázba hozott. Az meg különösen, hogy én is tehetek valamit a többiekért! Igen, hogy betegeket gyógyíthatok, ördögöket űzhetek, halottakat támaszthatok az Úr Jézus nevében.

De hogy ezt nem adják olyan könnyen! az már nem tetszett. Hogy sokat kell hinni, sokat kell böjtölni, sokat kell imádkozni, nagyon engedelmesnek kell lenni, és élvezni kell, hogy emiatt az egész világ megvet, kiröhög, - ráadásul nem is jön be mindig, mert nem gyógyul meg mindenki, nem támad fel a halott, és nem megy ki belőle a démon. 

És akkor jön a kitartásról szóló tanítás, a hűség, az elkötelezettség. Hogy akkor is, ha nem is.

Akkor hogy van ez?

Minden kérdésünkre meg van már a válasz a Bibliában. Csak jól kell tudni olvasni. Tükör, ami megmutat magadnak, de megmutatja azt is aki vagy, vagy lehetnél Jézus Krisztusban. Mindig fel kell tornászni magunk a hit lépcsőjén a következő fokra. Ez az engedelmesség lépcsője.

Persze mindig vannak ellenkezők. Hogy ez a cselekedetek általi üdvözülés kategóriája, hogy ez a hangsúlyeltolódás a cselekedetekre nézvést, és a nagy mű kisebbíteni igyekvése. Hogy már minden kész van, nem kell erőlködni. Miért nem szól? Hiszen szól, szólt. Ott az Ige. Tudomásul kellene venni, hogy ki vagy - bármennyire is nem tetszik - , hogy mire rendeltettél, ne akarj többet. Majd ad az Úr, ha akar.

Mégsem lehet kiküszöbölni a megfelelni igyekvést. Nem lehet elkerülni a tévedéseket, elcsúszásokat. Sokszor ott tartok, hogy annak jó, aki még nem lépett rá erre a keskeny útra, mert neki még van esélye jól csinálni. Utolsókból lesznek az elsők, elsőkből az utolsók. (Csak utolsónak is jussunk be!)

De hát nem ilyen az Isten, hogy ne könyörülne rajtunk. Akkor meg minek erőlködni, mikor úgyis üdvözül mindenki, aki hisze Benne? 

Valóban igaz, hogy a hit csak erre a világra mérvadó. Mert a másik embernek mutatja meg, hogy van Valaki, akit nem látunk, de bízunk benne. A hit csak azért fontos, hogy Istenre mutasson. A hit mértékét is Isten adja, kinek kinek, ahogy akarja. Vajha ezt megértenénk, megérteném! Hogy ne nézzek görbén a vallásosra, a túlbuzgóra, senkire sem. Hogy tudjam elfogadni a másikat, és magamat is. Hogy nyugodjak bele, van aki még a ló nagyon innenső oldalán van, vagy nagyon a másikon. Hogy ne ítélkezzek. Amit gondolok, tartsam meg magamnak. A hitemet. És elég azt mondani, az örömhírt közölni: Van Isten, aki eljött érted, meghalt érted, megbocsátotta minden bűnödet. A többit meg bízzam Istenre, meg azokra a különleges szolgáira, akiket elhívott különleges feladatra. Mert hogy nem mindenki evangélista, próféta, gyógyító, pásztor - ez nyilvánvaló. És hogy ők ettől nem különbek, csak több a dolguk, ez is egyértelmű kellene legyen. 

Tehát van, aki ma is gyógyít, ördögöket űz, halottakat támaszt az Úr Jézus nevében, az Úr (a Szent Szellem) erejével, és ez rendben is van. A problémák akkor kezdődnek, amikor önjelölt gyógyítók, próféták támadnak, akik megzavarják a hívőket.

Ezért is jó, és nélkülözhetetlen alázatos szívvel olvasni, keresni, kutatni az Igét, és megfogadni Szavát.

Mert ha nem lenne Isten, az emberiségnek akkor se lenne BÖLCSEBB KÖNYVE a Bibliánál. Nincs jobb törvény, nincs magasabb erkölcsi parancs, nincs tisztább, világosabb, szerethetőbb a zsidó-keresztény kinyilatkoztatásnál, nincs nagyobb kegyelem, és nincs reménység sem azon kívül, amit ebből a könyvből kapunk. 

Még ha nem is álmodunk nagyot, még ha nincsenek is látomásaink, vagy személyre szóló kijelentéseink, és nem nekünk mondta az ÚR, hogy Kati, kelj fel, és menj el a szomszéd utcába, mert ott van egy ember, aki vak és süket, és meg akarom gyógyítani. Isten akkor is van, ha mi nem veszünk róla tudomást. 

Ezt megtanulni, hogy mi is úgy legyünk ebben a világban, ahogy Ő van, hogy akkor is tegyük a dolgunk, amikor nem vesznek rólunk tudomást, amikor senki sem törődik velünk, még csak nem is üldöznek, - ez az, ami nem megy anélkül az ismeret és kapcsolat nélkül, ami az Ige személyes tanulmányozásán múlik. Mert abból, majd meglátod,  élő vizet lehet meríteni. 

A víz pedig, tudjuk, életet ad.