Milyen igaz az, hogy a puding próbája az evés!

Amíg semmi gond, addig mindent lehet. Kigondolni, véleményt alkotni, ide- vagy odacsatlakozni, elítélni ezt vagy azt, de amikor te vagy benne a kohóban, akkor nincs mese, megméretik a hited. Na, beteg, most mutasd meg, mekkora hited van! Lássuk, te, aki annyira harcosan hirdetted, hogy az Úr gyógyít ma is, hogy az Ő sebeiben meggyógyultál, most mennyire állsz meg ezekben a kinyilvánított igazságokban? 

Jöhet a megtérés, most kell igazán megtérni, hiszen mondhatsz, amit akarsz, te hogy állsz a te hiteddel? Hányakat botránkoztattál meg, mert elhagytad azt a kis csapatot, csak mert nem úgy mentek a dolgok, ahogy neked tetszett volna? Hányan estek el a te elesésed miatt? És mire vársz most, amikor már tudod, hogy te is beteg lehetsz, meghalhatsz, és tényleg az vagy, és tényleg meghalsz? Örülsz, hogy hamarabb kerülsz az Úr elé? És mit vihetsz magaddal Neki? 

Semmit. A háládon kivül, hogy megmentett, akkor is, ha ezt senki nem látja, senki nem hiszi, mert nem gyógyultál meg, hanem az esik veled, ami a többivel, akiket engedetleneknek, hitetleneknek véltél, hogy ilyesmi esett rajtuk.

Micsoda vakság! Hol van az megírva, hogy mindenki meggyógyul, mindenki megszabadul,mindenki gyógyít az Úr Jézus nevében? Csak aki hisz benne, az. És még az sem mindig, csak amikor az Úr akarja. Ilyen szeszélyes lenne a mi Istenünk? Egyszer így akarja, egyszer úgy? 

Uram bocsáss meg nekünk! Annyi csodát látunk, hogy már alig akarjuk elhinni, a te csodáid elnyelik a többiekét. Ahogy Mózes botja a többi kígyót. 

De ha nem tennéd is, ahogy Sidrák, Misák és Abednégo mondta, akkor is te vagy az Úr, az Urak Ura, és nincs más Isten rajtad kívül.

Imádkozom, beszélek a levegőbe, és Isten hallja is, látja is, és olvasni is tud. Olyan gyorsak a gondolataim, hogy szívesebben írom, mint mondom, így magam számára is tisztábbak.

Kevés írásomat olvastam újra. Mindegyik az éppen aktuális lelkiállapotomat tükrözte, aznapi gondolataimat, megfürösztve az Ige fényében.

Aki meghal, talán azért, mert már nincs több dolga itt. Vagy nem teljesítette, vagy túlteljesítette, vagy... nem tudom. Istennél vannak ezek a dolgok elrejtve. 

Mikor hallottam egyik-másik hívő testvéremről, hogy milyen csúnyán, hosszas betegségben szenvedve haltak meg, elborzadtam, és együttéreztem azzal, aki feltette a kérdést, miért, Uram? 

Biztos találunk mulasztást az életükben, ahogy az enyémben is. Nem kellett volna elengedni ezt, vagy azt, nem kellett volna elmaradni, vállalni kellett volna végig minden üldözést az Úrért, nem szabadott volna félni, félteni semmit, ami nem egyezik Isten akaratával... mert mi az eredmény? Amíg kompromisszumokat kötünk, addig azok, akikért ezt megtesszük, elidegenednek az Igazságtól, épp miattunk. Neki, értük kellett volna vállalni végig azt, hogy hülye szektás vagy, aki nem kell senkinek, aki diplomás múltja ellenére betanított munkás marad, amig ki nem rúgják onnan is, és vállalja ezeket a megaláztatásokat, mert ezek lesznek neki dicsőségére az Úrban. Nem a világban való boldogulás vonzza Istenhez az embereket, az legfeljebb irígységet szül...

Igen, nem kellett volna félni senki kiabálásától, üvöltésétől, hanem ki kellett volna tartani az Igazság mellett, kerüljön ez akármibe... És akkor, ha ekkor is bekövetkezik, ami bekövetkezik, teljes bizonyossággal lehetnél afelől, hogy elvégezted a dolgod, megharcoltad a hit harcát, tudod, Ki vár rád.

Mint Sámson, aki beadta derekát Delilának, mert belefáradt lelkileg a sok gyötrésbe, vagy Jónás, akinek a saját tekintélye többet jelentett az Úr kegyelménél, te is elcsüggedtél.

Azokra kellett volna figyelni, akik annak ellenére, hogy nem kapták meg az ígéreteket, távolról üdvözölték azokat, tudván, hogy meg fogják kapni!

Igen, nem az evilági jólét az evangélium, hanem az, hogy ez a világ elmúlik, de aki az Isten akaratát cselekszi, az megmarad örökké! 

Azok közé tartoztam, akik ezen a világon akarták jól érezni magukat, legalább attól, hogy a hívők mind szeretik az Urat, és Érte élnek, Őt akarják megismerni mind jobban, kerüljön, amibe kerül. És nem kellett volna elkeserítsen az a tény, hogy egyeseknek nem az Úr kellett, hanem csak az ajándékai. Nem kellett volna ugyanabba a hibába esnem.

Most számolnom kell azzal, hogy én is ugyanolyan csúnyán és hosszan szenvedve végzem, ráadásul testvér se lesz, aki imádkozna értem - minek? már itt sincs közöttünk, maga kereste magának a bajt, stb -, és a családom megtérését sem láthatom meg.

Mit tehetek? Az Úr tudja minden gondolatom, türelmetlenségem, fájdalmam, néma sírásaimat. Az Övé vagyok, akár így, akár úgy. Azt tesz velem, amit akar. Azt enged meg az életemben, amit akar. Ő tudja, hogy nincs semmi érdemem, nem dicsekedhetem semmivel, üresek a kezeim, csak a hála csorog ki belőle, feléje - még ha nem is értek semmit.