Az Úr a Szellem. És ahol az Úrnak Szelleme, ott a szabadság.

Az odafelvalókkal kell törődnünk, nem csak mindig a földiekkel.

Isten Igéje Szellem és élet.

Jézus mondta: az én beszédem szellem és élet.

Transzcendencia. Ahogy Ő nincs már itt, úgy azok, aki Benne vannak sincsenek már egészen itt, csak a porhüvelyük, a testük látszik, mert még az megváltatlan állapotban látszik, bár már az is megváltott.

Úgy kell tekintenünk a testünkre, mint akik abban utaznak ebben az életben a földön, de csak átutazóban vannak. Állampolgárságunk már a mennyei országra szól. Oda tartozunk.

Ezért is mondhatjuk, hogy nagyobb az, aki bennünk van, annál, aki a világban van.

Ez van elrejtett állapotban a szemünk előtt.

A karizmák, a mennyei ajándékok azért adattak, hogy a világban élők számára bizonyság legyen a mennyei küldetésünk. És lehet törekedni az ajándékokért. Ez kedves Isten előtt, és készséggel adja mindenkinek, aki hinni tud. Egyetlen akadálya van, a kételkedés. A feltétlen bizalom azonban átveszi és él velük.

Nincs ebben kárhoztatás azok felé, akik nem tudják elhinni ezt is még pluszba. Nekik a nehezebb. Az ajándékokkal, talentumokkal majd biztosan el kell számolnunk. Ezt még a hitetlen is tudja, mikor élete vége felé felteszi a kérdést magának, elvégezte-e a feladatát itt a földön.

A net-en állandóan megjelennek olyan tudósítások, hogy az ásatásokkor előkerülő leleteken látható rajzok sokkal fejlettebb civilizációról árulkodnak, mint amit nekünk bemeséltek Darwinnal, meg a bibliával is – állítják.

Tényleg van hézag, amiről nem mesél a „fáma”. Ám Énok könyve igen. És Énok könyvét említi a Júdás levele is. Az özönvíz előtti korban, mikor angyalok az emberek közül a nőkkel szexuális kapcsolatot létesítettek, ezekből óriások születtek. És az angyalok megtanították olyan dolgokra az embereket, amire nem kellett volna. A mai napig felfoghatatlan számunkra pld, hogyan épülhettek a piramisok. És nagyon sok olyan furcsa, emberi kézzel elképzelhetetlen jel, alkotás rajzolódik ki a földön, amit nem emberek készíthettek. Legalább is nem a maihoz hasonlóak. És állatokból is hatalmas méretűeket fedez fel a régészet.

A Biblia Bábel tornyáról is ír. Akkor az Úr leszállt, hogy megnézze, mit művelnek az emberek, és látta, hogy semmi nem állítja meg őket abban, hogy égig érő tornyot alkossanak. És akkor zavarta össze a nyelvüket, hogy ne értsék egymást, és ne sikerüljön. Mert felépítették volna. Jákob is látott lajtorját, amin fel-alá járkáltak az angyalok. Maga Jézus is beszélt arról, hogy mostantól fogva meglátjuk a megnyílt eget és az angyalokat jönni, menni. István látta a megnyílt eget.

Tehát nincs eltiltva, elzárva már az ember attól a világtól, ahonnan az Úr Jézus lejött hozzánk.

Azt is kihangsúlyozza, hogy bárki, legyen akár angyal is, ha más evangéliumot hirdet, azon kívül, amit elfogadtak, legyen átkozott. Az Úr Jézus nem tagadta ezek valóságát, viszont kijelentette, hogy az Atyához, aki a mennyekben van, Ő az ajtó, Ő az Út, és nincs más közbenjáró.

Kijelentette, hogy az Atya házában sok lakóhely van, és Ő előre megy, hogy helyet készítsen nekünk.

Mit szólhatunk ezekre? Vagy elhisszük, s akkor a tanítványai vagyunk, vagy nem hisszük el, s akkor a kételkedők táborát sokasítjuk.

Tényleg a tudás fájáról szakított az ember, mikor még nem volt érett arra, hogy harcba mehessen, és még nem ehetett az élet fájáról, ezért űzte ki onnan őket Isten. Nehogy így, ebben a lázadó állapotban legyen örökélete. Van elég ellensége Istennek így is. A szellemvilágban, a bukott angyalok, a mennyek országából kivetettek,  a démonokká lett szellemek, Lucifer, a sötétség és a levegőég fejedelmei – nincs szükség emberi ellenségre is. Isten az embert magához hasonlónak teremtette. Nem válhatott az Istenhez hasonló emberből örökkévaló ellenség. Isten Szava Szent. Amit kimondott, annak úgy kell lennie, és úgy is van. A szaporodás parancsa pedig még a bűnbeesés előtt hangzott el, és érvényben maradt utána is.

Fantasztikus és csodálatos hely lehet a Menny! Ahol Isten, aki maga a Szeretet és az Igazság – uralkodik!

Mindenhatóságában közölte velünk – lázadókkal -, az akaratát, és elküldte értünk egyetlen szerelmetes Fiát, aki emberi testet öltött magára, hogy elszenvedje bűneinkért a büntetésünket, kiváltson a lázadó, sötét hatalmasságok karmai közül és olyan harcosokká tegyen, akik Vele együtt visszaszerzik számára az emberekkel együtt a Földet is.

Háború van. És katonák állnak egymással szemben. Ezért is beszél a hit pajzsáról, az igazság mellvasáról, az üdvösség sisakjáról, a Lélek kardjáról, ami az Isten beszéde, a békesség evangéliumának sarujáról, ami a harc lényege, azaz az üzenet eljuttatása az egész földre.

Jól meg kell érteni ezt. Ezt tanította a tanítványainak. Az Igével tudunk harcolni, az Ige ismeretével megyünk a csatába. Fegyvereink a hitünk fegyverei, amit felöltözhetünk és fel is kell öltsünk magunkra. Derekunkon az igazlelkűség övével, a vállunkon a dicséret köntösével küzdünk az elveszett, elveszendőben lévő emberekért, hogy megmentsük őket Isten számára. Ehhez kell feddhetetlennek, tisztának, szeplőtelennek lennünk a világ emberei között. A bűn erőtlenné tesz, elgyengít, megbetegít, megöl. De már hatalmunk van fölötte, ellenállni neki. Még a betegség sem gyűrhet le. Az úrvacsorával való méltó élés óv meg bennünket tőle. Ha mégis elfog bennünket, imádkozunk egymásért, megvallva bűneinket egymás előtt - s a hitből való ima, fölsegíti a beteget. Mert a harcba egészséges, erős emberekre van szükség. Ezért fontos az ige ismerete.

Most kapom a leckét én magam is, és jól kell vizsgáznom belőle!

Az újjászületett emberek között, az Úr Jézus testvérei között a természetfeletti természetes és mindennapos kell legyen. A csodák légkörében élünk. Mikor összejövünk, akkor táboron belül vagyunk, az Úr Jézus szárnyai alatt, aki befedez és begyógyítja sebeinket, amiket a harcban szereztünk. Erről kell szólnia az igaz keresztény földi tartózkodásának. Hirdeti, mondja és dicséri, imádja Megváltóját, szeretve a többieket, velük együtt szeretve az Urat. Ujjongó öröm tölti be a csontjainkat, egész valónk megelevenedik, felfrissül, megerősödik az Úr jelenlétében.

És megint kimegyünk, és harcolunk, végezzük a munkát, amit ránk bízott Isten. Mert aminek be kell következnie, be is fog. A pusztulás elhatároztatott, az elragadtatás közel, az ítélet készen áll. Csupán az idő nincs még kifutva teljesen.

Tehát csak az lehet az Úr Jézus munkatársa, testvére, aki újonnan születik az Atyától, Jézus Krisztusba vetett hit által. Nincs kereszténység Jézus követése nélkül. Nincs keresztény állam, csak az Úr Jézus követői, tanítványai, akiket keresztényeknek neveznek.

Az újjászületés pedig a szerint a minta szerint történik, amit az Úr Jézus elénk élt, elénk adott. Bemerítette őt János, és utána rászállt a Szent Lélek, és elvitte a pusztába, ahol megedzette. Ott tanult meg ellenállni a sátánnak. Onnan jött vissza a Szellem erejével és hatalmával.

Tehát Ő a példánk.

Az ajándékok, amiket a harchoz adott nekünk a segítségünkre vannak. A jelek és csodák a hitetlenek számára, hogy megtérjenek, hogy megtapasztalják Isten erejét.

A karizmákról lemondani olyan, mint amikor a háborúban megsebesített embereket felszabadításuk után nem tudjuk ellátni, egészségügyi kellékek híján, és meg kell halniuk. Épp az a csoda, hogy ezeket a halál torkából kimentett embereket Isten meggyógyítja és munkatársaivá lesznek évtizedekre is, akár.

Hogyan lehetne Isten katonája beteg harc közbeni? Vagy bűnökkel terhelten vívni a gonosz elleni csatákat?