Vannak dolgok, viták, helyzetek, amibe méltatlan belevegyülni. Vagy ott kell hagyni minél előbb, miután kiderült, értelmetlen, mert nincs belátásra való törekvés a partner részéről. 

Az Úr Jézus nem vitatkozott. Kijelentett. Pál is csak küldetése elején tette, és csak rövid ideig, az athéniakkal, mert annyira vájtfülűek voltak. De nem sokan bírtak hinni közülük. Ott kell hagyni az ilyeneket.

Persze, rossz. Mert épp az értelmesebbje marad ki, de hát az Úr nem aszerint hív el, mennyire vagyunk okosak. A szívünket nézi, kéri, cseréli ki, és ad helyette újat. Minden a szívvel kezdődik és a szívvel is végződik. Ha értelmesebb vagy az átlagnál, akkor is, végül a szív szava dönt. Ha gyönyörködhetsz is megtért szívűek társaságában az értelmesek eszmecseréiben, hamar megcsömörlik a meddő vitáktól még az újszülött szív is. Enyhülésre vágyik. Csendes szeretetre. Fegyverletételre. Megbékélésre.

Nem kell lemondani az észről, de fel kell tudni ismerni mindennek az idejét. Időben kell kiszállni. 

Prédikátor könyve 3. fejezet: 1-8