Paradicsom-pocsékolás
2020. június 26. írta: stephy-alias:Nászta Katalin

Paradicsom-pocsékolás

julius_caesar.jpg

 

Julius Caezar – Silviu Purcarete rendezése – Kolozsvári Állami Magyar Színház, 2015

(Online előadás a facebookon 2020-06-21)

https://www.facebook.com/events/293467555163109/

Mennyire egy kalap alá valók így ezek a rendezések!

Az élet bármilyen rettenetes, színesen az, különben senki nem kérne belőle! Soha! – kiáltom magamban, de csak én vagyok a „karantén”- szobámban, innen nézem azt, amit kihagytam.

Ömlik a paradicsomlé a színpadon, vért imitálva, mindenki bekeni magát, a szöveg jó kicsit át van dolgozva, az akusztika borzasztó, egy bádoglemezraktárban játszanak mostanában minden darabot, bár ez most kivételesen a nagyszínpadon, a közönséggel hagyományosan a nézőtéren történik. Az emberi hang itt csak kong-bong, nem lehet érteni, különben is mindenki üvölt, vagy halkan szól, érthetetlenné válik. Senki sem rendít meg.

Eleinte volt valami újszerűsége ezeknek a rendezéseknek, izgalmas, vakmerő mozdulattal téptek bele a világ arcába – de majdnem minden előadás ilyen volt, ez lett a korszerű, a fiatalság ezt a színházi nyelvet tanulta meg, ilyen lett a világ is, mindenki mondja, üvölti a magáét, változást nem nagyon látni, mert az előadások ma is ilyenek, tehát, ha a színház feladata tükröt tartani a világ elé – akkor a világ egyre rettenetesebb, benne az emberrel együtt: aki játssza, aki rendezi, aki nézi, akinek tetszik.

Ugyanazt a rettenetet, borzalmat nézni, az ember elfásul, belefárad, beleun, de már nem döbben meg semmin, nem is értem, miért tapsolnak? Az az 50 ember a 857 férőhelyes nézőtéren. Azzal kezdődik, hogy egyik színész üvölti a nézőknek még félig beöltözötten a nézőtérről, az előadás előtt: Menjenek haza! Fröcsköl belőle a gyűlölet a nézők iránt. Én haza is mentem akkor.

Most megnéztem, mire mondtam nemet.

Rendezhette, írhatta volna bárki. Az a szép fehér kutya volt a főszereplő. Őt szelídítette meg az a színész, aki Cézárt játszotta, aki a legszelídebb ember volt az egész bagázsban. Akit megöltek. Ha a kutya alakítását elemzem, tökéletesen hozta a „figuráját”. Nem esett neki az embereknek, pedig tudjuk, hogy a kutyák ilyenkor bele szoktak avatkozni, védik a támadottat vagy támadják a támadót. Ebből is nyugtázhattuk – csak kamu az egész cirkusz.

Éljenek a zsarnoknak kikiáltott, meggyilkolt despoták, akikről elhíresztelik, hogy ők a zsarnokok, hogy az őket megölők utána egymást is mind megöljék, különféle cifra és kígyózó érvekkel harapva érveik farkába. Pusztulásra érett az emberiség – ha volt üzenete az előadásnak, ez volt az.

Minek is tart még a világ?

 

Nászta Katalin

2020-06-25

 

A bejegyzés trackback címe:

https://aharmadiknaponalegnehezebb.blog.hu/api/trackback/id/tr8315948172

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása