Nászta Katalin: Versszöveg - 2
2021. április 23. írta: stephy-alias:Nászta Katalin

Nászta Katalin: Versszöveg - 2

s z ó s z á t y á r

 

 

ismered a kifejezést

nos mit szaporítod te is

mint Isten télen a hóesést

ki belefáradt már a hóhullásba

de neked még hiábavalóságnak

szádon a sok gondolattöredék

megnyomod a gombot, szakad a szó

 

önjáró gépezetként akarsz így

átpörögni a végtelenbe?

ott nincs hely állandó észjárásnak

- meg is áll eszem szempillantásra

belegondolok, amibe lehet

bár mellette rohanunk nyakra-főre

(együttérzőbbnek hat a sor

így többesszámban)

hisz tiszta sor

egyszer a pörgés

kipörget magából

mi marad

akkor

az ön-

járók-

b

ó

l

 

 https://ujkafe.website/?p=95561#more-95561

 

A bejegyzés trackback címe:

https://aharmadiknaponalegnehezebb.blog.hu/api/trackback/id/tr9916510178

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása