Az állat elvonul meghalni

nem rondít a látványba bele

nem kér segítséget

megadja sorsának, amit az

utoljára kér még  tőle

nincs kutya vagy más állat mellette

egyedül múl ki, hagyja a bőrét ott

az állatok paradicsomára sem áhítozott 

az ember nyomorult magára hagyottan

egyedül kínlódik át ugyan túlra

de legalább egy napokig rostokol vele

bár magában 

míg lélegzete akadozik

értelme bambára tör

nem értheti

a világból végleg kifogyott

*

mért kell neked a széles sávon járni

egyemberes mindig az út

neked ösvényt szabtak utadul

*

Van akit azért nem hallgatok, mert nem tetszik a beszédstílusa. Elnyújtottan, laposan húzza, mint alvó a lóbőrt, ha aluszik. Talán érdekes lehet, amit ír, vagy mondana, de elriaszt a „küllem” s lezuhan bennem az odafigyelés zsilipje – nem bírom befogadni. Valami taszít benne, belőle. A hiba tehát bennem van, nem benne. Hiszen sokan rajongva hallgatják. Én más táborba tartozom tehát. De jól van ez így. Az egész világot befogadni csak Isten képes.

2021-05-31