FODOR LÁSZLÓ: ÉRETTSÉGI
A zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház legújabb bemutatója
Pap Lujza, Baj László
Finom vonalakkal készült tusrajz múltszázadi iskoláink életéről. Minden szerep jól megírt, könnyű tartalommal életre szólítani őket. Világos melyik szerepbe kinek kell belebújni, mit kell megmutatni belőle. Az ember azt gondolná, nagy meglepetések nem érhetik, a jelmezek előre elárulnak róluk szinte mindent. Azt is gondolhatni, a múlt már nagy meglepetéseket nem tartogathat számunkra, mindent ismerünk, ahogy mondanák némelyek. De az ember egy csodalény. Csodás teremtés.
Rég vágytam ilyen finom eszközökkel megrajzolt színpadi alakokkal, jellemekkel kínált előadásra. Azt hiszem, a közönség is.
Pap Lujza osztályfőnöknője hozta be ezt a finom lebegést először a színpadra. A negyvenes éveiben járó virágzóan szép hölgy úgy az, hogy nem jut eszedbe róla semmi közönséges. Mozdulataival, finom reagálásaival akaratlanul elárulja, mi zajlik benne, de nagyon is tudatos jellemábrázolásnak vagyunk tanúi. A hajadon tanárnő következetes, egyenes jellem, és titkon szerelmes az igazgatóba,amit alig látható mozdulatokkal enged észrevennünk, mint a madár szapora szívverését, ha tenyerünkben tartjuk. Eszközei alig észrevehetőek, mint a pillangó szárnyrebbenése. Látni, hogy megmozdul a lelke, mikor félcentivel arrébb tol egy dolgozatot, zavarát leplezni kicsit oldalra fordul, hajszálnyit felemeli gondolattal, érzéssel teli tekintetét – minden színpadi megnyilvánulása a kibontakozó, virágba borulás előtti szelíd visszafogottság erejével ragyog a színpadon. Sejteti, ami benne zajlik. Minderre fény igazán csak a végén derül, ezt a szerző remek cselekménybonyolítása éri el. A darab egy sokunk által ismeretlen múltszázadi drámaíró, Fodor László műve, amit az előadás rendezője, Farkas Ignác fedezett fel nekünk. A cselekmény, ha korunkban zajlana, sokkal durvább színekkel jelent volna meg a színpadon. Farkas Ignác és a színészgárda ellenáll a kézenfekvő csábításnak, nem vulgarizálja a darabot. Munkásabb, mélyre ásó, pontos lelki diagnózisok feltárására törekedtek. Minden figura alapos, disztingvált színészi eszközökkel kerül színre, a jellemábrázolás nehezebb, kevésbé látványos megoldásait választva. Így igazán színvonalas, remek előadásban részesítenek bennünket. Uraknak érezhetjük magunkat mi is.
Az iskola érettségi előtt álló osztályának bemutatásával visszavezetnek abba a korba, amikor még nem durvultak el a viszonyok, még értettünk az árnyalt ábrázolás nyelvén. A ember méltósága lett visszaállítva a színpadon.
Az alaphangot Baj László és Pap Lujza ütik le. Melléjük sorakozik fel a többi szereplő. A cselekmény szálait – szájba rágás nélkül – jellemerős alakjaik tartják kézben, meghatározva az előadás stílusát és végkifejletét is.
Izgalmas, megindító, felkavaró történet szemtanúi lehetünk. Mindegyik tanár egyéniség, önálló életszemlélettel, beleláthatunk a kar szervesen egymáshoz kapcsolódó életébe, munkájába, és ezt jó megismerni. Az iskola élete nem egyszerű, érettségi előtt álló fiatalok esetében különösen. Az iskola maga is önálló szereplővé avanzsál, Gergely Róbert, az igazgató alakítása révén, aki szívén viseli annak hírnevét is. A szerző bemutatja, milyen gondokkal küzdenek meg a tanárok, diákok a felnőtté érés küszöbén, a színészek pedig kiváló tolmácsok. A szöveg felfedi gondolkodásuk mélyebb rétegeit, beleláthatunk a lelkekbe. Nem felskiccelt figurákat, hanem komplex emberi jellemeket ábrázol finom eszközökkel, a cselekmény fordulatai közbeni változásokkal, a történésekhez való viszonyulásokkal, megítélésével, feldolgozásával.
Ecsedi Erzsébet, Mester Edit, Bellus Attila
Kik játszanak az előadásban, kérdezi, aki még nem látta, s én lelkesen tudom sorolni a művészek neveit, mindegyiket kiemelve valamiért, amivel meglepett. Mester Edit, a tornatanárnő szerepében, például. Ilyen természetesnek, ennyire mesterkéletlennek én még nem láttam. Laza volt, feszültségmentes, minden görcs nélküli. Baj László nyugdíjba vonuló tanára a bölcs, mindent megért ember rezignáltságával, Pap Lujzával közösen teremti meg a biztonságos ízlésteret, amiben a történet zajlik. Komolysága, mindenre kiterjedő figyelme a pontos, legmegbízhatóbb tanárt mutatja be, akit tisztelnek ugyan, de nem becsülnek eléggé, mert becsületesebb annál, hogy saját érdekeiért álljon a sarkára. Nem süllyed odáig. Karakán, a mindvégig megbízható, bölcs tanár típusa. Remek alakítás. Bellus Attila biológia tanára kellemes hangján, legtermészetesebb hozzászólásaival, a tantárgyát és a diákokat mélyen szerető-ismerő ember, a lélek játékosságát mindvégig megőrzők rokonszenves táborába tartozik. Szimpatikus tanárok Szakály Aurél és Bálint Péter is, akik miközben végig sakkozzák az órák közti szüneteket, hátranyúló fülekkel hallgatják a többieket. Szakály Aurél közmondások jól időzített beszúrásával reagál a kellő helyeken, kihasználva a pillanatokra keletkezett szusszanásnyi szünetet, míg Bálint Péter az egyenes, de hangját csak a legszükségesebbkor hallató tanárt alakít. Színesebb velük a tanári kar. Epizodisták, akikre az élet ebben a történetben ezt a szerepet osztotta, ők pedig tisztességesen helyt állnak benne.
Bálint Péter, Baj László, Szakály Aurél
A cselekmény tulajdonképpeni motorja, akitől minden mozgásba jön Ecsedi Erzsébet vénkisasszonya, Szalay tanárnő. Mindig mindenbe beleüti az orrát, úgy védi az életet, hogy szinte megfojtja. A művész a legfinomabb árnyalatokkal alakítja a szerepét, ez pedig nem egyszerű mutatvány. A tanárnő groteszk figuráját sikerült úgy színpadra varázsolnia, hogy minden eddigi, általa alakított vénkisasszony karakterétől különbözött. Darabos hadonászásai, műfogsort szájban tartani igyekvő, haragos, dühös, megveszekedetten diákgyűlölő tanárnője elüt minden eddigi alakításától. Színészi eszköztárát tehetségével már eddig is kiérdemelt, dicsérő jelzőkkel gazdagítja. Újból kivívja elismerésem finom, csiszolt jellemábrázolása, pedig a figura groteszkségéhez nem ez a jelző illene, ő mégis eléri, hogy ezt használjam. Hadonászásaival olyan vonalakat húz a levegőbe mit emberi kar szinte képtelen, megvonaglanak kifakadásai közepette, önálló életre kelnek, mintha élettelen rongyból lennének. Az előadás egyik katarzisát az ő alakításával szerzi az előadás, mikor a diáklány hozzá intézett mondataira magába roskad. Bravúros, ripacskodás nélkül. Ezen a pengeélen táncolni nem sok színésznek sikerül.
Támadi Anita, Ecsedi Erzsébet
Színpadra termett a diáklány szerepében Támadi Anita is. Természetessége meglep. Üde, tiszta, bátor, ahogy a szerepe kívánja, alakításában nincs semmi művi, a pozitív hősnő jegyeit viseli magán, akire remélhetőleg sokáig számíthat a színház.
Besenczi Árpád, Támadi Anita
Besenczi Árpádnak a matektanár szerepében a legellenszenvesebb alakot kellett megformálnia. A tőle megszokott profizmussal állította színpadra. Az a tanár, akin változtatni nem lehet, megrögzött kockafej, kit háta mögött tojásfejűnek csúfolnak, aki nem képes árnyaltan látni a világot. Vasszigorral, vesszővel nevelt gyermekből képződött tanár. Az ilyenekből lesznek inkvizítorok. Besenczi Árpád ezt precízen viszi végig, nem enged magának s a szerepnek semmi lazítást.
Pap Lujza, Gergely Róbert
