az ember mindig középre állna

ott mutat a legjobban, nézd

fényképeken csak kevesen

húzódnak félre a sarokba

ha nem lehet középre jutni

jobbjára vagy baljára áll

melyik a jobb, a bal vagy a jobb

egyet választanod kell már

a jobb a jobbik, súgja az ész

de a balon dobog a szív

nem lehet bölcs döntést hozni

hogy ne hasadjon meg a szív

ezzel van problémánk, Uram

mert össze-vissza ütemre ver

jobbra leng ki, de balra húzna

a vaskolomp ver így a nyájban

hallja a gazda, ki merre megy

de, szól a fotós, dönteni kell

jobbra állunk, baloldalt a szív

majd eldönti az illetékes

melyik ebből az igazi

álltunk már mustrán annyiszor

-végéhez közelít a vers

lefelé konyul, hajlik, bizony

ha ágállt is menet közben

hiszen magyarok vagyunk-

s nyelvünk szomorún dalol

mikor vidám, még akkor is

minden mondat végén a pont

nyugtáz, befejez valamit

mitől a szív, ha jobb, ha bal - szomorú

ezért idegen, mint a cafrang

a felkanyarított mondatvég

hangsúlyával égnek mered

mint ki nem ismer tisztességet

anglomán allűrökkel díszlik

idegen stílusban parádézva

s lóg, mint a gatyamadzag

nyakában az idegen gönc

fel nem ismeri Istenét

a magyar, ha igazán az

lehajtja fejét a mondat végén

pontot tesz, nyugtáz, nem kunkorít

még a kakas a szemétdombon

az is csak hajnalban teszi

sok nyelv van szerte e földön

mindnek saját dallama, íve

akkor romlik meg mindegyik

ha idegenül béget az égre

nem azon, mit Isten hagyott

kiérlelődni, megérni benne

hogy megtalálhassa őt

szelíden lehajtott fejjel

mert játszunk ugyan napokon át

vígan kunkorodunk odafel

de kifáradáskor megnyugodni

megérkezni az ölébe

nem lehet, csak anyanyelven

ígérete, hogy megvigasztal

s letörli könnyed, másképp

hogy teljesedne be?

2022-09-13