Fokozatosan ismerkedtem vele. Az erejével, gyógyító erejével szinte azonnal találkoztam. Kificamodott a bokám, bedagadt, és rá se tudtam állni. Egy asszony imádkozott értem, és a lábam meggyógyult. A fájdalom elmúlt, és tudtam rajta futni, járni. És sírtam. Ez is hatalmas csoda volt. Engem úgy neveltek, hogy ne nyavalyogjak, mert az utálatos, és megnehezíti az emberekkel való kapcsolatom. Ezért aztán sohasem szerettem elérzékenyülni. Minden meghatódottságom mélyen elrejtettem az emberek elől. De nevetni, ujjongani nagyon szerettem. A legjobban a könyveknek örültem, mert utazni nem lehetett, gazdagok nem lehettünk, hát az olvasmányok remek kikapcsolódást jelentettek.
Ez az asszony viszont IMÁDKOZOTT értem. Addig soha senki nem imádkozott értem. Az imádságról csodálatos érzések, gondolatok laktak a szívemben. Kimondhatatlanok.Tudom, hogy Isten már akkor is tudott rólam, és valahogyan én is "tudtam" arról, hogy Ő tud rólam, bár nem keresztény családban nőttem fel. Jézus Krisztusról nem is hallottam. Ezért aztán mikor először tett nekem bizonyságot Róla valaki, azonnal hinni kezdtem és akartam, és semmit sem kételkedtem, sőt. Az ajándékba kapott Bibliát úgy olvastam, mint valami féltett kincset. És mikor a bűneimet felsorolva megvallva bocsánatot kértem Tőle, gyönyörű érintéssel adott bizonyságot arról, hogy eltörölte azokat, és olyan mélyre vetette, mint a tenger feneke, és olyan messzire, mint kelet és nyugat egymástól, és soha, SOHA TÖBBET, MEG NEM EMLÉKEZIK RÓLUK. Ezt csak Isten tehette meg velem. Teljesen új lappal indultam. És indul ma is minden ember, aki ezt megteszi. De utána sok mindent kellett megtanulnom. Tanítvánnyá kellett válnom. És azzá váltam. Azzá tett. Az vagyok. Kárnak és szemétnek ítéltem mindent, hogy Őt megnyerjem. Ő tudja, mit tettem meg azért, hogy az övé maradjak. Már a kezdet kezdetén egy látomásban az Úr azt mutatta, hogy a sátán el akarja lopni a hitemet. Ezt csak akkor tudom megőrizni, ha megőrzöm az Úr beszédeit, és meg is tartom azokat.
Szeretem a testvéreimet. De igazán közel azok állnak hozzám, akikkel együtt kezdtük, együtt szenvedtünk, és együtt örültünk az Úrban. És vannak, akik közülük most is az Úrban vannak, és szeretik Őt, és nagyon jó iskolát kaptak annakidején. Nem írnám le őket semmi pénzért. Ez nem az én dolgom.Voltam én is lelkes, hadakozó, "nagy bizonyságtevő", másokért imádkozó, a gonosz ellen harcoló, imacsoport-tag. És ma is minden reggel imádkozom, és napközben is sokszor imádkozom, és amikor csak bírok, bizonyságot teszek Jézus Krisztus kegyelméről. De ha valamiben nem vagyok biztos, vagy elbizonytalanodom, mindig a Bibliához folyamodok, és imádkozom. És mindig megerősít. Nem mindig abban, amit én gondolok. Hanem abban, amit az Úr mond. És annyira jó, hogy Ő soha nem mond ellent önmagának! Nem mond mást ma sem, mint tegnap.
És az a kenet megtanít benneteket mindenre... így van. Elvezet az igazságra. Így értettem meg azt is, hogy nem csak gyógyító, szabadító, csodatevő kenet van, hanem segítő, gyámolító, igemagyarázó kenet is... A csodák mindig felhívják a figyelmet arra, hogy Jézus Krisztus ÉLŐ személy, és Hozzá lehet fordulni, de nem a csodák és a jelek üdvözítenek. Nem szabad lemondani róluk, de ELVIHETNEK a széles útra. Egyszer Jézus azt mondta: sokan lesznek majd, akik azt mondják, hogy" Uram! Uram! nem a te nevedben űztünk-e ördögöket és nem cselekedtünk-e sok hatalmas dolgot a nevedben? És akkor vallást teszek majd nekik: Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem, ti gonosztevők."' És azt is mondta, hogy" lesznek hamis Krisztusok és hamis próféták és jeleket és csodákat tesznek, hogy elhitessék, ha lehet, még a választottakat is." Itt is hamis kenetről van szó. És azt is olvashatjuk a Bibliában: "Nem minden, aki azt mondja nékem, Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.""Ti pedig vigyázzatok magatokra: mert törvényszékeknek adnak át titeket és gyülekezetben vernek meg titeket, és helytartók és királyok elé állítanak én érettem, bizonyságul ő nékik."
Remélem még van időnk arra, hogy neki adjunk minden dicsőséget, és megbánjunk minden olyan dolgot, amit a saját dicsőségünkre tettünk