Valahol elmúlik az életed, és elmegy melletted, mert nem éltél vele, mint lehetőséggel. Ehhez meg kellett volna küzdeni az akadályokkal, a keresztbetevőkkel, és örülni kellett volna annak, hogy annyi mindenre képes vagy, Isten dicsőségére, és tálentumaid vannak. Persze mindig voltak, és vannak, és lesznek, akik a földbe fognak döngölni, de a mag kicsírázik, és kibújik a földből. Akármilyen nehéz föld is fekszik rajta. Mert benne van az élet. Tanít a kibújó palánta is. Hiába akarják ellopni tőled a tehetséged. Nem tudják. De te odaadhatod. Te lemondhatsz róla. Valamilyen okból kifolyólag. Mert félsz, mert félreértelmezel valamit, legyen az bármi, ha nem élsz a lehetőségeiddel, amiket Isten azért adott, hogy jól érezd magad itt a földön és az ő dicsőségére élj, akkor te vagy az, aki eltékozoltad azt, ami volt. Akinek van, annak adatik, mondja az ige. És igaz. Énekelj, ha van benned ének, írj, ha van benned mondanivaló és ne törődj azokkal, akik ezt nem akarják, nem tetszik nekik, mert féltékenyek, vagy irígyek. A dal, a vers úgyis csak akkor lesz jó, ha a szívedből fakad, és így mások szívét is meg tudja érinteni.

Hányan sajnálják az eltelt életüket, mert nem használták ki, nem arra, amire adatott nekik. Te ne ilyen legyél.