Aki ezt a világot szereti, soha sem lesz Istené. Aki ezzel a világgal barátkozik, Isten ellensége.

Hiába imádkozunk azokért, akik gyávák. Akik nem mernek soha semmit felvállalni a saját érdekeik ellenében. Aki nem szereti az igazságot, soha nem fog megtérni.

Mikor megtértem, azért térhettem meg, mert Istené voltam már előtte is. És ezzel minden megtért ember így van. Tudjuk, hogy nem érdemeljük meg Isten kegyelmét.

De vannak, akik jobban szeretik ezt a világot, az emberek dicséretét, és nem adják oda Istenért. Ők a világ fiai. Közöttük kell élnünk.

Nem szabad, hogy abbéli csalódottságunk, hogy nem tértek meg a családtagjaink, akikért pedig évek óta imádkozunk, eltántorítson az Igazságtól. Az Úr tudja, kiken könyörül. És vannak, akik között nehéz lesz megőrizni a hitünket, de NEM LEHETETLEN, mert nem vagyunk Isten háta mögött. Ő tudja, mit miért tesz, enged meg. Minden a javunkra válik, nekünk, Istent szeretőknek, akik hátrahagytuk a világot. És ha a világ időközben visszacsempészett valamit magából a szívünkbe, még mindig kidobhatjuk, visszatérhetünk az első szeretethez, az élő Istenhez, aki nem tévedésből választott ki bennünket.

Hálás lehetek a pofonokért. Mert ezeket ez a világ adja, de ez a világ elmúlik. Mert az Úr megengedi, de csak azért, hogy megtisztítson, hogy önmaga elé állíthasson szeplőtelenül.