"Az apostol a prófétálással kapcsolatban arra buzdít tehát, hogy a prófétáló hívő vegye figyelembe az Istentől kapott hite mértékét, és józanul gondolkodva magáról ne lépje át a neki adott határokat. A prófétálókat nem csak az a veszély fenyegeti, hogy olyat mondanak, ami eltér az apostoli tanítástól, bár ez is valós veszély, és az apostoli tanítás szűrője fontos eszköz ennek elhárítására. Az ajándék jellegéből adódóan azonban van egy másik veszély is, és Pál itt inkább erről a veszélyről beszél. Nagy a kísértés, hogy a prófétáló személyek a karizmájukkal le akarjanak nyűgözni másokat, és emiatt messzebbre merészkedjenek, mint amire a hitük feljogosítja őket. Pál emiatt egy belső gátra hívja fel a figyelmet: a prófétáló józanul gondolkodjon saját lehetőségeiről, annak a hitnek a mértékéről, melyet az ajándék gyakorlására Istentől kapott. Igaz, hogy ez szubjektív, de éppen ez a belső kontroll az, amire az Isten Lelkére érzékeny léleknek szüksége van ahhoz, hogy ne okozzon szolgálatával károkat önmagának is és másoknak is. Aki prófétál, ismerje önmagát, és ne gondoljon többet magáról, mint amit gondolnia kell (Róma 12,3). Ez a hit szabálya."

Nagyon fontos intés.