Szeretek írni. Szeretem, ahogy a kezem alatt, a toll nyomán megjelennek a gondolataim a papíron. Tisztelem a fehér lapot. Nem mindegy mivel töltöm meg.

Ilyen az életem is.

Még jó, hogy az Úr Jézus kiradírozta a piszkot belőle, tisztába tette az életem.

A mai napig - bár már nem úgy engedelmeskednek az ujjaim, mint régen - örömmel tölt el a fehér oldal előtti várakozás. Hasonló izgalom vesz erőt rajtam az olvasáskor is.

És amikor tudom, hogy amit olvasok a TISZTÁ-ból van, meghatványozódik bennem a kíváncsiság.

A következő lépés: annak megosztása, közzététele, amit felfedeztem magamnak, hogy mások is megismerhessék. Egyik ilyen a most következő.

" És kinyújtván kezét az ő tanítványaira, monda: Ímé az én anyám és az én testvéreim! Mert a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az nékem fitestvérem, nőtestvérem és anyám. " Máté 12:49-50

És egy másik ige is idekapcsolódik: "És a ki egy ilyen kis gyermeket befogad az én nevemben, engem fogad be." Máté 18:5

Meg egy harmadik:

"Meglássátok, hogy eme kicsinyek közül egyet is meg ne utáljatok; mert mondom néktek, hogy az ő angyalaik a mennyekben mindenkor látják az én mennyei Atyám orczáját. " Máté 18:10

És: " És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, a mennyiben megcselekedtétek egygyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg." Máté 25:40

Valamint: "Akkor felel majd nékik, mondván: Bizony mondom néktek, a mennyiben nem cselekedtétek meg egygyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg." Máté 25:45

Most nem akarok a gyötrődéseimről írni, de valamit belőle azért mégis. Eddig úgy gondoltam az Úrra, aki elsőszülött a halottak közül, akié minden dicsőség, aki nem osztja meg velem az Ő dicsőségét, csak valami kis részt kaphatok belőle, de nem úgy testvérem, ahogy a vér szerinti, vagy a másik keresztény. És nem vagyok neki én sem úgy a testvére, hanem a megváltottja, a rabszolgája, a szolgája, de anyja aztán semmiképpen sem lehetek! És az ige ezt állítja. Lehetünk anyja is. Nem Máriaként, hanem hívőként, akik megszülik neki a fiait, hitre vezetik az embereket. Az Úr Jézus gyermekként is megnevezi magát. Rabként, koldusként, betegként - ezek mind azok, akiket a világ tett ilyenné - és csak Benne lehet és van szabadulásuk, gyógyulásuk.

Talán mégiscsak meg kellene változtatnom az eddigi elgondolásaimat?