Most jól figyelj rám.

Ezt a világot Isten lakásul teremtette. Azért, hogy az emberek jól érezzék benne magukat, hogy örüljenek neki, élvezzék mindazt, ami benne van. Nem azért teremtette, hogy elpusztítsa.

Amíg te visszatartod attól az embert, hogy ebben a világban jól érezze magát, és másnak is a hasznára legyen, ártasz neki. Nem tilthatod meg neki, hogy  megismerje mindazt, ami benne van. Ehhez pedig tanulnia, látnia, ismernie kell. Azt is, ami rossz benne, hogy a jót megkülönböztethesse tőle. Hogy el tudja választani, meg tudja érteni, hogy rá döbbenhessen, hogy Istenre van szüksége, aki teremtette őt, a világot, mindent. Nem állíthatsz fékeket neki, nem kötheted gúzsba, nem tilthatod meg neki, hogy ismerkedjen, tanuljon, - mert te így vélekedsz. Szabadságra lettünk teremtve, Ahhoz, hogy ezzel élni is tudjunk, meg kell ismerkednünk a világgal.

Ahhoz, hogy ezt a világot birtokba vehessük, uralkodjunk benne, ismernünk kell.

Ezért támogasd a gyermeked, taníttasd, mutasd meg neki a világot, hogy belakhassa, éljen benne, uralhassa azt!

Igen, eljön az idő, amikor véget vet Isten ennek a világnak, ennek a korszaknak, de az időt Ő határozza meg, és addig minden embernek az a dolga, hogy megismerje Istent ebben a világban, azok között a körülmények között, amibe helyezte. Ismernie kell azt, ahhoz, hogy aztán járni is tudjon benne, és felismerhesse, hogy Istenre van szüksége, hogy mindezt Ő alkotta számára, hogy benne Őt dicsőítse minden!

Ne légy a gonosz keze, aki rabláncra veri, megkötözi őt, hogy buta, tudatlan, ostoba maradjon, mert "bízva" "istenében" nem foglalkozott a világgal.

"Lakásul teremtettem ezt a világot számotokra. Nem szeretni kell, nem a rabja lenni, hanem ismerni, bírni, uralkodni rajta, és jól érezni magad benne. Mert el jön az az idő, amikor számon kérem tőletek, mit tettetek ebben a világban az én nevemben, értem. És akkor nem mondhatod majd azt, hogy nem törődtem, nem foglalkoztam vele Uram, csakhogy Téged szolgáljalak! Ismerd meg, tanuld meg, hogy aztán benne Engem hirdethess."

Elemi indulat töltötte be a számat mialatt aludtam, és azt álmodtam, hogy küszködve, kiabálva mondom a testvéreimnek, hogy ne zárják el a gyermekeiket, az embereket a világtól, ne váljanak szektává, hanem engedjék szabadon őket, segítsenek nekik tanulni, élni, jót cselekedni, mert ez az Isten akarata. Nem az, hogy ölbe tett kézzel imádkozó térdepléssel várjuk, amíg valaki  más megoldja helyettünk azt, ami a mi dolgunk. Tanulás, munka, tudás, igyekvés, törekvés a másik megsegítésére, mind inkább, hogy ne magunk szoruljunk segítségre, hanem Isten erejével mi nyújthassunk segítséget másoknak. Hogy ne járjon úgy a gyermek, mint te, aki félrevezetettként nem tanultál és most nem tudsz munkát találni, mert nincs képesítésed, és nem értesz semmihez. Így arra szorulsz, hogy segélyből élj, Isten megcsúfolására, mert a magad hibájából történt mindez, s még most sem teszel ellene. Hogy nem tudsz megszólalni egy társaságban, ha elkerülsz véletlenül valahova, mert nem olvastál el egy könyvet sem, és lövésed sincs a dolgokról, nem vagy semminek a szakértője, mert elhanyagoltad azt a parancsot, hogy végezd a magad dolgát, (tanulj, hogy taníthass, tudj, hogy oktathass, merj, hogy másokat biztathass, adj, hogy másokat adakozásra indíthass).

Ez az Isten akarata.

Elalvás előtt bölcsességet kértem Istentől. Ahogy Bogi testvérem ajánlotta: kérjek személyesen Istentől. És kapni fogok. És Isten Szelleme betöltött, éreztem hatalmas indulatát (alig tudtam megszólalni, a hangom rekedt volt, de kiáltanom kellett, hogy értsék meg a testvérek, mi Isten akarata).

Leírtam. Holnap el fogom mondani.

Hogy mikor jön el, Isten dolga, titka. De addig a mi feladatunk nem az ijesztgetés, hanem ennek a világnak a birtokunkba hajtása, hogy uralkodjunk rajta, élhessünk benne egymás javára, Isten dicsőségére.

Miért fontos mindez? Mert amikor a világ végét, az Úr második visszajövetelét, a föld elpusztulását, stb, hirdetjük, és ez sokkal inkább előtérbe kerül, mint maga az evangélium, ami örömhír, akkor a hívő felad mindent, és nem törődik semmivel, mialatt körülötte minden pusztulásnak indul, bár ez korántsem az Isten akarata! És a hívő, aki a tanítóval együtt szentül meg van győződve róla, hogy így kell tenni, aztán fejjel ütközik a falba, mikor az Úr egy emberöltő után sem jött még vissza, és bár a jelek egyre nyilvánvalóbbak, még akkor se tudja senki, mikor van az ELÉG Isten számára. Márpedig addig is élni kell, munkálkodni, nem panaszkodni, nem zúgolódni, sőt örülni annak, amink van, saját kezünk munkájának is, stb.

Józanok legyetek, mondja az Írás. És igen, úgy kell élnünk ebben a világban, mint akik szabadok tőle, de azért tudják is, ismerik is. Különben a világ gyűr maga alá minket. Mert nem voltunk "józanok".