"Valaki elfordítja az ő fülét a törvénynek hallásától, annak könyörgése is utálatos."( Péld. 28:9; Zak. 7:9-14)

"Mint a megháborított forrás és megromlott kútfő, olyan az igaz, a ki a gonosz előtt ingadozik." (Péld. 25:26) 

"Mint a megromlott és kerítés nélkül való város, olyan a férfi, a kinek nincsen birodalma az ő lelkén!" (Péld. 25:28)

Az első ige "törvénye" az Úr Beszéde, amit az ember nem vesz figyelembe. Az ilyen hiába imádkozik - nem hallgatja meg Isten.

A második ige  gonoszra való megállapítása az Isten beszédével való ellentétes állításokat jelenti. Ha nem hallgatod meg, nem ismered meg az Igazság kútfőjét, Isten Beszédét, elbizonytalanodsz és nem leszel jó semmire. A hívő hitetlenné válása ízetlen sóvá teszi őt, kidobnivaló szemétté, ihatatlan vizű forrássá.

A harmadik ige arra figyelmeztet, hogy a megismert igazságot erősen kell őrizni és uralkodni kell magadon, a lelkeden, épp az előbbiek miatt, hogy ne legyél olyan, akit kiköp szájából az Úr.

Nincs más útja embernek az Istenhez, mint amit Isten állított elé. Ez pedig az a Beszéd, amit ő Küldött, Ő Szólt.

Istent tisztelni egyet jelent azzal: félni Őt. Minden tiszteletben van egy kis félelem. A tisztelet a másikat maga fölé helyezi, magát önként alája rendeli. Elismeri hogy saját tudása, képessége véges. Meghajol, odafigyel rá. Átengedi a teret, időt - a sajátjából. Az alázatos lélek ezt jelenti: képes figyelni, tanulni, elismeri, hogy szüksége van kiegészítésre, segítségre, hogy egyedül nem bölcs. Boldogulásához arra az ismeretre van szüksége, ami nem nála van. 

Egyetlen tudós sem lett volna az, ami, egyetlen felfedezés sem született volna meg, ha az ember nem alázkodik meg és nem szánja oda magát a kutatásra, megértésre.

Relativizálni a dolgokat egyet jelent a jelentéktelenítésükkel. Ez a tiszteletlenségnek az a foka, ami megakadályoz az igazság megismerésében. Ha nem vesszük halálosan komolyan, nem is jutunk el sehova. Kiköphetnek és eltaposhatnak, elvethetnek, mint használhatatlant.

Isten Igéjét a legmagasabb, legtiszteletreméltóbb helyre kell tenni az életünkben. Oltárt állítani neki a szívünkben. Körbejárhatjuk, elemezhetjük, de meg nem másíthatjuk és félre nem lökhetjük anélkül, hogy mi magunk meg ne zavarodnánk, el ne vesznénk.Mert Isten Beszéde olyan, mint az oszlop, ami megtartja az épületet, a házunkat, szikla, amin alapot nyerünk, világító torony, ami az irányt mutatja, horgony, amibe megkapaszkodhatunk vihar idején, mentőcsónak, amibe belemászhatsz, kötél, ami magához láncol, hogy el ne sodorjon a világ piszkos áradata. Kard, amivel legyőzheted a hazugságot, ami ellene mond, pajzs, ami kivédi a támadásokat, amit ellened intéznek, védőöltözet, ami elrejt és megtart járványok idején, sisak, ami az elmédet bombázó nyilakat visszaveri.

Nincs más fegyvered az Igén kívül. Lelked tápláléka is csak az Ige lehet. Minden más beszéd, szó az Ige körül hullámzik, de az Isten Beszéde kiemelkedik a szavak tengeréből, a gondolatok óceánjából - és partján megpihenhetsz. És szigetén megmenekülsz. És földje a te örökkévaló országod. Otthonod. A többi elmúlik.

Isten Igéje, mint a mágnes, magához vonzza részeit.