mindegyik felület mást hoz ki belőlem

/nem vonatkoztatok el magamtól  – direktbe mondom, mint Cselényi/

ma reggel a blogomra néztem, örültem, milyen sokan olvassák, ha komment nélkül is

a káfé-val mindig vitatkozhatnékom támad, mint gyermek a szülőjével

bár ez csak másodszülés, ha ilyen lehetséges egyáltalán

a face elvisz valamerre, de ma bosszantott, hogy egyre jobban kiismer

minden jóindulat nélkül

a hírektől pedig a világot ma, a hazug tegnapot, a jövőtlen holnapot látom

magamba fordulok, aki még tartok az időben

az egész világ ismerősöm lett, karácsonyra sem kell elmennem sehova

együtt leszünk

olvasom a gyermek bölcsességét, amit hamarosan kiölnek belőle az óvodában

kezdem csodálni a természetet, gondolkodás nélkül van elég régóta, még egy darabig

nem minősít, csak viszonyul, ennyi pont elegendő

holnap megint kitör a háború, már nem lesz, aki emlékezzen

kiderül mennyire felesleges volt gondolkozni

2019-11-12