mindennél jobban szeretem ezen a világon a gondolataimat
velük eljuthatok mindenhova, ahová a test nem enged
létezésem értelmét adják
ezért is bűvöltek el mindig a szellem emberei
később azt olvastam, hogy tévedésben vagyunk, ami a szellem meghatározását illeti, mert annak székhelye a bensőnk legmélye, valahol gyomortájékon leledzik, és nem az értelmet jelenti igazából, hanem az ösztön, a megérzések, a lélek rejtett világát
és ez magasabb rendű az ember gondolatainál
mikor a bibliában megtaláltam az ejtsétek foglyul a ti gondolataitokat, meg a megbüntetem a ti gondolataitokat részmondatokat, felfogtam, hogy a gondolatok csak képződményei valaminek, ami nagyobb az embernél, ami felett nincs uralma, de bennünk van
ösztönlény – ez az állatiasult emberre illő kifejezés igazi kultúrembert nem vonzhat
de a biblia szavai, igéi, mondatai erre buzdítottak, noszogattak, parancsoltak, hogy hagyjak fel minden addig hitt ú.n. értelmes cselekedettel és vizsgáljam meg azt az ige fényében, amit a Szellem fog megvilágítani bennem – ha átadtam magam, tudatosan, hittel Istennek
Isten az igét jelentette számomra és valami homályos, megmagyarázhatatlan tisztaságot, elkülönítettséget, szentséget, amit addig nem ismertem
rájöttem, hogy a tudásalapú gondolkodás és az igén alapuló hit gyökeres ellentétben állnak egymással, egyik földi gyökerezésű, a másik fenti, égi, aminek nem gyökerei vannak, hanem eredete, amit kikutatni lehetetlen, csak hinni lehet – és hogy ez mindennél több, mint amit addig ismertem
boldogtalanságom oka épp az, hogy az ellenkező póluson kerestem, mint ahol van
nem messze van, nem távol, nem lent, nem fent, hanem belül és közel, csak egészen másképp, mint addig gondoltam
ez beszűkülésnek hat és látszik a külvilág szemében, holott mind magunkban éljük meg létünket, belül, amihez a „kint”-nek nem túl sok köze van – igazából nincs is
hiszen a boldogság független a körülményektől, azok csak bónuszt jelentenek, de a lényegét az adja, amit bent őrzünk, amivel azonosulunk, miután rájöttünk, hogy eddig máshol kerestük és hiába
ezért minden keleti filozófia, vallás, tudomány, ami megvilágosodásról beszél közelebb áll a valósághoz, mint a reneszánszi, felszabadult ember „világossága”
az Igét a világ nem birtokolja, nem uralja, de minden ízével, porcikájával, történéseivel v i s s z a i g a z o l j a
minden szavunk ebből fakad, az eltávolodásból és a közelítésből
adjatok egy fix pontot és kimozdítom a földet a helyből, a világot a sarkaiból – hangzik
és ez a fix pont az ember legbensejében van, sehol máshol
a gondolataimat továbbra is szeretem, néha sikerül is foglyul ejteni őket, néha nem – olyankor mindig el akarnak veszejteni
az iránytű bennem van, a fix pont bennem van, magja az az élő ige, ami megtanított beszélni, gondolkodni, érezni, élni
nevét is elárulta
