2014.02.10.

Éjjel is gondolkozom, alvás közben. Sokat.

Nem tudok kibújni a felelősség alól. Mert el kell számolnom magammal, az életemmel majd.

Ebben egészen biztos vagyok.

Aki megbízott valamivel, azt is tudja, milyen nehéz megtenni, és azt is, milyen akadályokba ütközöm. De olyan képességet adott hozzá, ami örömmel olajozza meg az erőfeszítéseimet.

Az a tehetség, amivel születtem, amire büszke nem lehetek, hiszen kaptam, el nem vehető tőlem. És senkitől a sajátja. Azért vagyunk olyanok, amilyenek, hogy egymás hasznára legyünk.

Ez a legfontosabb feladat. Azzal, amink van.

Az írásra apám buzdított. Egy életrevaló ajándékot kaptam. Az elemzés, önboncolgató készségem az az adottság, amivel az időt, teret, valóságot, amiben léteztem itt a földön, megérthettem, s amit megoszthattam a többiekkel.

Valóban van egy sötét, mert magát megnevezni nem engedő erő, ami nem akarja, hogy megtörténjen, ami elrendeltetett az életemben. De a világosság erősebb. Az előhívja és ragyogni kezd, ami a mélyben volt. Mint ez az iromány is a fehér papíron.

Ha félresöpörném az ismeretet Istenről, akkor sem tudnék kitérni Előle. Mert a nemzetek eredetét kutatva, rá kellene jönnöm, hogy a zsidók nem természetes úton szerveződtek néppé. És ha a történelmüket meg akarom ismerni, csak a Bibliához nyúlhatnék. Nincs más.

És bár ők elhárítják maguktól az Új szövetséget, az mégis az Ó szövetségből nőtt ki, annak beteljesedése és a jövő záloga.

Ki vagyok? ezt a kérdést mindenkinek fel kell tennie magának élete során. És meg is kell határoznia, az igazságnak megfelelően. Honnan származom? Honnan eredek? És mi a feladatom, mi az életem célja, mire rendeltettem? Ezt válaszolja meg minden ember, nemzet, mikor magáról vall.

Azt tanítja a kereszténység, ne hódolj be idegen istenségnek, ne a magad akaratát cselekedd, hanem Istenét. Ismerd meg, Ő mit parancsol, és aszerint élj. Azt tanítja, tagadd meg önmagad, és kövesd Krisztust. Ne emberek tanításai szerint élj, hanem az örökkévaló dolgokkal foglalkozz elsősorban. Legyen egész életed vallomás a Megváltóról, akiről kereszténynek hívnak. Ne csak szóval, tettel is. Együtt. Hogy meg ne hasonulj.

 Úgy élni, hogy magad megtagadd, miközben szüntelen örömöd kell legyen, mert Annak akaratában jársz, aki a Világot teremtette – már ez tudathasadásos állapotnak tűnik. De nem az.

Megismerve Az Akaratát, megismered Magadat. És felismered az igazi örömöt, ami az önzés, én-akaratod megtagadásában, az Isteni akaratnak való alárendeltségben van. Ettől senki meg nem foszthat, mert nem a sajátod, hanem ajándék.

Legszebb pillanataim ezek a reggeli idők, amikor előhívom azokat a gondolatokat, amik mentén élhetem az életem, ami értelmet ad neki és erőt nyújt a napra. Harcom abból áll, hogy kitartok a meggyőződésem mellett. Ez árnyalódik, csiszolódik, gazdagodik folyamatosan, de nem másul.

Van akarat, ami érvényesülhet Isten akarata ellenében? Megállapíthatom én, melyik Isten akarata és melyik nem az? Ki simul bele és ki türemkedik ki csúfosan belőle? Ki szegül ellene és ki az, aki csak éppen megszüli önnön Istenbe vetett bizalmát?

Hajszál sem eshet le a fejünkről Isten tudta nélkül. Minden szükségünket betölti. Akarata szerint. Nem az a legfontosabb, hogy megismerjük az akaratát magunk felől elsősorban? Ideig-óráig segítségedre lehetnek a hivatásos Tanítók, de csak addig. A hosszabb időszakod a te hatáskörödbe tartozik.

Úgy kell megtagadni magad Istenért, hogy maximálisan megőrzöd magad Számára. Ehhez nincs másra szükség, csak arra a nyitott szívű engedelmességre, ami belátást nyújthat neked magadba. Ott belül, a lelked legnagyobb csendjében hallhatod meg, ismerheted meg Isten akaratát veled kapcsolatban. Ami annyira személyes, annyira magán, hogy az önmegtagadás igazi feltámadást él át, mert élete értelmét találja meg a Találkozásban. Ekkor nem kell tartanod attól, hogy „elvisznek” úttalan utakra idegen, emberi tanácsok. Ismered, és a képességet és erőt is megkapod ahhoz, hogy kitarts abban a hullámverésben, amit a külvilág viharai intéznek ellened.

Egy ilyen hullám pld. ha pont a családtagod nem osztja meggyőződésed, és más irányba szeretne vonni a „hajódat”. De a szíved felett nincs hatalma. Nem lehet. Mert már átadtad Istennek, és új szívet kaptál. Olyat, ami hallja Istenét, és nem téved el az Úton. A belső embernek a fülei is belsők, a hang is az, amit hall, és meghallja, amint elcsendesedik.

A küzdelem az, hogy ezt a hangot kövesd, a nagy lármában, ami körülvesz. Legyen az a hitetlenség fülsértő süketsége akár. Vagy a langyossá hűlt vallásos „megvallásos” gyakorlatok. Isten a pislákoló gyertyabelet nem oltja ki. Nem úgy kell tartani Tőle, hogy elfutsz előle. Tarts Felé az úton, ami Hozzá vezet, és készülj az örömteli találkozásra.

Értelmet kaptam, hogy megértsem utamon Isten működését, ahogyan elvezet az Igazságra életem idejében itt a földön. Értelmet kaptam, hogy felfogjam, és meg is fogalmazzam, miként (is) cselekszik az Úr mindannyiunkban. Még ha nem is egyforma eredményekkel, de az egész tökéletes részeihez illő módon. Amit majd akkor látunk világosan, a maga egységében, mikor a Világosság előtt állhatunk.

Tehát, a mai napra való: kitartás, odafigyelés, elcsendesedés, engedelmesség a meghallásra, és cselekvés. Amit meghallasz, amit felfogsz, amit megértesz, aszerint cselekedj. És ha ezt teszed, jól teszed. Betöltöd az isteni parancsot, és világítasz: a te cselekedeteidből látszik meg a te hited.