Hogy mennyire a szív határoz meg mindent! Valaki elszomorodott valahol és  én nagyon szerettem volna átölelni. hogy megvigasztaljam. Nem tudom eleget tehettem volna ennek, de nagyon szerettem volna újból vidámnak, boldognak tudni. Rajzoltam hát neki egy rózsát. Tulajdonképpen azt, amit a kertemben lefotóztam, számítógépes grafikával kicsit megbolondítottam. Olyan lett, mint egy időbe, térbe préselt virág. Szöveget is elhelyeztem rajta. Később már nem tudtam módosítani. Így maradt. Sokáig nézegettem, jó-e. Aztán beletörődtem a változtathatatlanba. Magamat is olvasni kezdtem belőle. Sikerült. Olyan lett, mintha egy hangulatomat belepréseltem volna az időmbe. Látlelet.