Szomorú vagyok, mert szomorú idők járnak. Sokszor félreértenek és sokan visszavonják magukat. Mintha visszavonulót fújna valaki. Eddig és ne tovább! És megállnak, hátralépnek, Én még a föld színéről is eltűnnék a legszívesebben. De ehhez nincs jogom. 

Legyetek boldogok.

Kábé így hangzana egy búcsúlevél. 

Hányan fájhatnak ugyanígy! A szívem szúrja bánatuk. De nem akarom terhelni őket még ezzel is. Elég ha a szél keresztül fúj rajtam. Mert átlátszó vagyok. Talán nem mindig haszontalan tulajdonság ez. Legalább nem vagyok akadály. 

Nem okoskodom tovább. Hovatovább mind inkább annak érzek minden megjegyzésem. Mint akinek a törzsébe már rég belevésték ezeket, de nem akadt olvasója.

Talán egyszer majd kisüt a nap.