Ide megírhatok mindent, amit érzek, gondolok, ugyanis nem olvassa senki. Vagy alig. Pedig a facebookon, és a nagy közösségi oldalakon csak tucatárunak érezheti magát az ember, mégis, odavonzza a sokaság, a kíváncsiság - és rabja lesz. Pedig, ha igazán meg akar valamit ismerni, el kell vonulnia, egy csendes zugba, ahol arra figyelhet, amit kiválasztott. Ilyen lehet egy blog, vagy ilyen lehet egy saját weboldal. Amikből azért szép számmal vannak. De ha felteszem a közösségi hálóra, hogy itt olvassatok - nem keresik meg, csak ha meghirdeted. Maguktól kevesen nyitják meg egyenesen azt az oldalt. 

Mégis, kedvem van újra csak ezeken a felületeken megnyilvánulni. Aki engem keres, az majd úgyis megtalál. Közösségi lárma nélkül.