Rég nem volt ilyen felhőtlen napom, mint a tegnapi. Reggel érkeztem Pestre, sikerült bejutnom a Széchenyi könyvtárba, találkoztam O. Lujzi lányával, megismertem két másik ott dolgozó embert, átadtam a könyvemet, ígértem még egyet, mert kettő kell nekik - azután átmentem az OSzMI-ba, ott kivártam, amíg az első igazgatói értekezletét megtartja az újonnan beiktatott-kinevezett B.G., akiről kiderült, ismerjük egymást  látásből Z.egről, örömmel fogadtak, Sz.A. , G.T., és a többiek is, a lehetőségnek valósággal ujjongtak, hogy könyvbemutatóval indul az új vezető ténykedése, javasolták, hívjak esetleg színészeket, sikerült M.L.-t elérni telefonon, és lehet el is tud jönni, a bemutató időpontjában meg is állapodtunk - május 30. Ilyen sikert nem arattam talán még soha. 

Délután elmentem A.K. könyvbemutatójára, nagyobbik fiammal, ott régi kedves ismerősökkel találkoztam, Á. I. képzőművésszel és feleségével T.I-vel, aki szintén abbahagyta a pályát, de gyönyörűen, átéléssel, izléssel olvasta föl A.K. novelláját. A.K. nagyon örült nekem, vettem, kaptam is könyveket tőle, dedikálta persze, Á.I. pedig nagyon okos, értelmes, tartalmas előadást tartott az erdélyi, világgá széledt művészek beilleszkedési és önazonosság-megőrzési gondjairól. Örültem, hogy a fiam így hallhatta, mit éltek át a szülei s korosztályuk onnan elszármazva...

B. várt otthon, vacsorával, kedves volt és aranyos. Egyre jobban kedvelem őt. Figyelmes, udvarias, előzékeny, jólnevelt. És szereti a fiamat.