Egyre kevesebb reménynek van helye itt a földön, bár úgy tűnik, mindent szabad, szinte mindent lehet. Már rébuszokban sem kell beszélni, kimondhatja az ember, ami a szívét nyomja. Most, hogy a keresztény nézet kapott támogatást, fellélegezhet egy kicsit az is, aki valóban az. Még kis időt kaptunk arra, hogy többen is valóban azok lehessenek. Mert tévedés ne essék, ez a kérdés nem az urnák előtt, hanem a szívekben dől el. Amikor szabadon, önként és örömmel engedsz az isteni szónak. Odatartod az arcod a másik pofonnak, ha kell, és lemondasz arról is, ami a tied. Mindezt Azért, és Annak nevében, akitől kaptad a keresztyén nevet. Ami követőt jelent. Egyet ne felejts és ne tévessz szem elől soha. Nincs ábrázolható arca a Követendőnek. Csak szíve, indulata, szerelme. Csak tisztasága, igazsága, kegyelme. És kapd fel a fejed és szorítsd össze szád, mikor mindez képet csinál magának.

Nászta Katalin