egy hete nem írtam ide semmit. 

Nem reagálnak a leveleimre, nem olvassák el üzeneteimet, késve érkeznek a válaszok, ha érkeznek. És ne legyen üldözési mániám?

A könyvcsomagok, amiket küldtem, hetek múlva érnek el a címzettekhez. Ezeken is "felbuzdulva" már nem is küldtem. Tegnap kaptam hírt arról, hogy mégis megérkeztek. Az egyik felbontva...

Mintha ez a járvány az elménket is kalodába zárta volna.

Tegnap a maradék fagyott almákat hordtuk le a külterületre. Szép idő volt, sütött a nap. A macskák is vidáman fürkészték a kertet. De ilyenekről olyan butaságnak tűnik írnom. Pedig az ilyesmik sokkal inkább érdeklik az embereket. Nem akarok behódolni a közizlésnek. Velem van a baj.

Akkor mit csodálkozom, hogy egyedül maradok?