A betű öl, a Lélek megelevenít

Gyermekként a húsvét nyuszit, tojást, süteményt, locsolókat jelentett.

Később csak süteményt, locsolókat.

Aztán semmit.

Majd az egyszeri húsvét beköszönt hozzám is.

Az a nap volt számomra az igazi húsvét.

Azóta húsvét után élek és emlékezem az igazira.

Az a húsvét soha többet meg nem történik, egyszeri volt.

És velem maradt a Lélek, aki emlékeztet:

A betű öl, a Szellem az, ami megelevenít.

(2Kor 3,6-A ki alkalmatosokká tett minket arra, hogy új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem léleké; mert a betű megöl, a lélek pedig megelevenít.)

„Az én beszédem pedig szellem és élet.”

(Jn. 63.- A lélek az, ami megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, amelyeket én szólok néktek, lélek és élet.)

Semmiképpen nem vetem ki azt, aki énhozzám jő – mondja.

(Jn 6,37- Minden, amit nékem ád az Atya, én hozzám jő; és azt, aki hozzám jő, semmiképen ki nem vetem.)

Van, akiről már szinte lemondtam. De Isten nem olyan, mint én.

Azt kértem tőle: Ne engedd Uram, meghalni addig, amíg nem tér meg hozzád. Legalább tíz éve kértem ezt tőle.

Most hallom: akiért imádkoztam, imádkozik.

(Zsolt 94,18 - Mikor azt mondtam: Az én lábam eliszamodott: a te kegyelmed, Uram, megtámogatott engem.)