az őrület az utcára robban

semmi sem számít, nem gondol holnappal

sértett emberek, dühödt polgárok

nekilendülnek, csináljunk háborút

kapjunk fel szót, ...

a.

hogy vágytunk demokráciára

emlékeztek?

egységes államra most

majd emlékezzetek

mind a szabadságra vágytunk

egykor

...

mivel már hetven fölött járok

értelme túl sok semminek

aggodalmaim kipipálva

a jövőnek be nem fékezek

végrendeletbe szókat se hagyok

tudom, ...

hogy miért kerestem az igazságot

és miért mondta anyám : hazudni nem szabad

sokkal gyorsabban illannak el a gondolatok

mik megvilágosodásomra szolgálnak

...

azt hiszem, ezt kell tenni

elfogadni mi megesett

nem kalimpálni, nem ellenkezni

beletörődni, ha már így esett

úgyis kinővünk alóla

ha túl mélyre ...

ácsingózok, hogy megdicsérjen

bólintson legalább, értékeljen-----

ott tartok lassan, azt hiszem

már magamat sem figyelem

nem emlékszem mi ...

kell egy hely, ahol otthon lehetsz

hellyel kínálnak, széket adnak

asztaluk mellett helyet szorítnak

leültetnek, meghallgatnak

mind ezt keressük

a ...

tévedni csak ember szokott 

hibázni a gép 

ember, ha téved, rosszul gondolkozott 

a gép hibája, hogy rosszul kapcsolt 

ki az adatokat táplálta ...

nem fognék tollat, ha nem éreztem volna 

szólni kell  azoknak, akik még hallanak 

tehát – jövök rá – szócsőnek kell lennem  

 nem ...

NÁSZTA KATALIN ---- CSOKISZELETEK  

 A HEVESI SÁNDOR SZÍNHÁZ 40. évfordulójára

                                             Pannon Tükör ...

akin az ember nem uralkodhat

azt megalázza

míg hatalma van felette

ha némicske is

terepnek tartja 

a szent fölött nincs semmi

nem lehet

a ...

lassan visszasírom a botrányokat

nincs ami kiüsse a biztosítékokat

egycsomóban a szép s az alávaló

mindegy ki nyomja meg végül gombot

2023-08-17

talán a keret, a játszható

mit nyújt neked a rendező kéz

talán a tér mit megszabott

a korlátok a fák a dombon

az idő szűke vagy bőven mértje

 mondanánk – de az Úr látta

egy verebecske sem hull a földre

mit ne tudna,  ne realizálna

sírunk, mert nekünk nem hittek fiaink

 – de az Ő ...

legyen a sírjára virág

vitatkoztam vele, ha már

ilyenek lettünk benne

rosszak, gonoszak, tudás hiába

tömte fejünk tele

temettük a világot ...

mit számít hányszor ütsz mellé,  ha egyszer elkaptad

ütéseid égig érnéne k

de egymásba csimpaszkodva  lehúznak     

gyakorolsz, szöget versz a szélbe

(azt álmodtam, hogy nem tudom, milyen iskolába jártam, hol volt, melyik utcában)

nem beszéltünk eleget egymásnak az életünkről

talán mert nem ...

úgy vagyok a verseimmel

miket a fészbuknak adok

vigye, csak tüntesse fel

aki írta, én vagyok

hogy milyen, Isten tudja

nem tévedett

mikor ...

(a fű, a kincs, a rigó, a vétek)

                              K.   E. regényére

kiszórták kincseim

vigyétek

desszert a testem

...

 ’erős a szeretet, mint a halál

kemény, mint a sír, a buzgó szeretet’

nemcsak vágy, féltés, rabszolgaság is

foglyul ejt, nem ereszt

ölni kész

...

   Márton Ildikó Antónia fotóira

még álmodom, de ébredek

szememben téged tükrözlek

hát jól vigyázz mit képviselsz

derűt, reményt vagy ...

 az igazságnak nincsen arca

e világban

képmása, fotója, rajza

csupán szíve

hallgatásra, engedelmességre

az igazság sosem ember

arca kiterjedt ...

élőknek szól minden, amit írok

holtakkal nincs hogyan beszélnem

kivált a frissekkel

még ki sem hűlt helyük tele fájdalommal

ránk ...

annyi mindent írtam össze

az évek alatt - 

még mind papíron, cetliken, füzetekben

vettem keményfedelű noteszeket is

abból is van - olvashatatlan ...