Húsvéti
2017. április 15. írta: stephy-alias:Nászta Katalin

Húsvéti

  Jó ideje csak írok az írásról, a költészetről, de nem művelem. Magamon kívülre költöztem. Mélyre került bennem az az énem, aki a lényeges dolgokra figyelt. A lényeg a szeretet. Tárgya az ember. Forrása az Isten. Tárgya az Isten. Forrása az ember. Nincs színesebb világ a miénknél. Mégis sivárrá…

Széljegy
2017. április 07. írta: stephy-alias:Nászta Katalin

Széljegy

  A budapesti Nemzeti Színház Tóth Ilonka előadását láthattam Kolozsváron tegnap este. Menteni-magyarázni akarom magam előtt is, keresem a jó szándékot az előadás színrevitele mögött, és találok is: nem felejteni a múltunkat, a hibáinkat, tévedéseinket, kegyetlenségünket, összevisszaságunkat... és…

A színész műhelye: Csíky Ibolya színművésznő
2017. március 22. írta: stephy-alias:Nászta Katalin

A színész műhelye: Csíky Ibolya színművésznő

  Csíky Ibolya                                                “Ez az a hely, ahol otthon érzem magam.”   Nagyváradon vagyok, az egyik legszebb, legkellemesebb teremtéssel, aki most nyit nekem ajtót. Csíky Ibolya mögött két – saját! – gyermek rakoncátlankodik, Andrea és László. Megöleljük…

2017. január 13. írta: stephy-alias:Nászta Katalin

Amíg van feletted valaki, addig neked is van perspektívád. Amikor már csak te vagy a csúcson, befejezted a pályafutásod. Egyszer szülőként, mikor már senki gyermeke nem vagy. Aztán dolgozóként, mikor már nincs főnököd. Végül emberként, ha már nem látsz magad fölött más embert. Még Istenben…

süti beállítások módosítása
Mobil